Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe (Al-Muqaddima) (Osiris könyvtár - Történelem, 1995)
Ötödik fejezet. A megélhetés különböző formáiról: a szerzés és a mesterségek - Azok a jelenségek, amelyek mindebben felmerülnek - Ezzel kapcsolatos problémák
ja révén, amelyek már a fényűzést és nem az alapvető szükségleteket szolgálják. Ezek közé tartozik az ajtó és a székek faragványa, vagy az, hogy valaki esztergályozással készíti elő a fadarabokat, legyalulva és megfelelő formára alakítva, majd szimmetrikusan elrendezik és szögekkel egymáshoz illesztik azokat, s olybá tűnik a szemnek, mintha egy darabból lenne. Ez azonban különböző - szimmetrikusan elrendezett - formákból tevődik össze. Ezt minden lehetséges - fából készült - tárggyal elvégzik, mégpedig fölöttébb szemrevaló módon. Ugyanez vonatkozik mindazokra az eszközökre is, amelyeket fából készítenek, legyenek azok bármik is. Szükség van e mesterségre a tengeri hajók építésénél is, amelyeket deszkákból és szögekkel készítenek. A hajók a geometria/mérnöki tudomány szerint létrehozott testek, amelyeket hal alakúra formáznak, és tekintetbe veszik azt, ahogyan a hal úszik az uszonyával és mellső részével. Ennek célja az, hogy a forma által könnyebben dacoljon a vízzel. A halat mozgató állati mozgás helyett a hajót a szelek mozgatják. Gyakran az evezők mozgása hajtja, mint a flották esetében. E mesterségnek eredeténél fogva nem kevés geometriára/mérnöki tudományra van szüksége annak minden ágában. Az arányok és a mértékek speciális vagy általános tudására van szükség ahhoz, hogy a formákat megfelelő módon a pusztán lehetőség szerinti állapotból a tényleges megvalósultság állapotába bontsák ki. A mértékek helyes aránya végett pedig mindenképpen a mértan ismerőjéhez/mérnökhöz kell fordulni. Ennek megfelelően a vezető görög mértantudósok/mérnökök mindannyian a mesterség mesterei voltak. Eukleidész, a geometriáról szóló Elemek című mű szerzője ácsmester volt, és így is ismerték őt. Ugyanez volt a helyzet Apolloniosszal, a Kúpszeletek szerzőjével, s Menelaosszal és másokkal.73 Azt mondják, hogy e mesterség mestere a világon Noé volt. Ennek segítségével építette a megmenekülés hajóját, amellyel véghez vitte csodáját a vízözön idején. Ez a közlés, vagyis hogy ő ács volt, ha lehetséges is, mindazonáltal a nagy időbeli távolság miatt nincsen megbízható bizonyíték arra, hogy ő lett volna az első, aki ilyesmit tanított (W: és tanult). A (történet) értelme mindenesetre az, hogy utaljon az ácsmesterség régi mivoltára, hiszen Noé története előtt nincsen megbízható közlésünk róla. így olybá tekintették, mintha ő lett volna az első, aki megtanulta azt. Meg kell értenünk a mesterségek titkait a világon! Allah „az, aki (mindenek) teremtője és tudója”.74 József Attila Tudó :' nyegN^fV1 Magyar Irodalomtörténeti Tanszékek Könyvtára 6722 Szeged, Egyetem u. 2 6.