Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe (Al-Muqaddima) (Osiris könyvtár - Történelem, 1995)
Hatodik fejezet. A különböző tudományágak. Az oktatás módszerei s az ezekkel kapcsolatban felmerülő körülmények. Tartozik hozzá egy bevezető és több függelék
hatók -, s egy velük az észlelés mindkét módjában. Mindannyian az ő megjelenései, s ő ellenőrzi azokat, mivel ő konstituálja létezésüket abban az értelemben, hogy nélküle nem léteznének. Ez azoknak a véleménye, akik hisznek a megtestesülésben. 2. A második azoknak a megközelítése, akik hisznek az abszolút egységben. Mintha csak megérezték volna a megtestesülésben hívők közlésében az (isteni) különbözőséget, amely ellentmond az egység fogalmának, s ezért ők tagadták azt, hogy különbség lenne az őseredeti (istenség) és a teremtmények között a lényeg, a létezés és az attribútumok tekintetében. Abban a kérdésben, hogy miért különböznek egymástól az érzékszervek és az értelem által észlelt jelenségek, azzal a szofizmával álltak elő210, hogy azok az emberi észlelésből fakadnak, vagyis a képzelet szüleményei (awhäm).2" A képzeleten ők nem a tudás, vélekedés és kétség sorának a részét értik, hanem úgy gondolják, hogy mindez nem létezik a valóságban, hanem csupán az emberi észlelésben találtatnak. Csupán az őseredeti (istenségnek) van valóságos létezése, akár külsődlegessen, akár belsőleg - ahogy ezt lehetőség szerint később megállapítjuk. Ennek megértését nem segíti elő az, ha az elmélkedésre vagy az érvelésre hagyatkoznak, ahogyan azt az emberi észleléssel kapcsolatban tesszük. Ez ugyanis az angyali észlelések alapján hagyományozódik (az emberek között). A próféták természetes hajlandóság révén tesznek szert rá. Utánuk a szentek, az ő isteni vezetésük révén birtokolják. Ám, aki tudományos módszer által próbálja megszerezni azt, az tévelyegni fog. Egyes (szúfi)szerzők megpróbáltak magyarázatot adni a létező dolgokat (elfedő fátyol) feltárására és a (létezés) valóságainak a rendjére az (isteni) megnyilvánulásokkal foglalkozók módszere szerint, ám összehasonlítva azokkal, akik tudományos vizsgálódásokkal, terminológiai kérdésekkel és tudományokkal foglalkoznak, az előbbiek a homályt csak még jobban fokozzák. Példa erre al-Fargänl, Ibn al-Fárid qasTdajának a magyarázója.212 Kommentárja elején lévő előszavában a létezésnek az aktív princípiumtól való emanációjával213 és annak rendjével kapcsolatban megemlíti, hogy minden létezés az egyedüliség (wahdániya) attribútumából fakad, ami az egység (ahadiya) megnyilvánulása. Mindketten a nemes lényegből emanálódnak, amely csakis és kizárólag az egyedülvalósággal (wahda) azonos. Ezt az emanációt megnyilvánulásnak (tagalli)214 nevezik. A megnyilvánulások első fokozata az ő véleményük szerint a lényeg önmegnyilvánulása. Ez tökéletességet foglal magában, mivel ez áramoltatja ki a József Attila Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszéket* Könyvtára 6722 Szeged, Egyetem u. 2—6.