Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1981-1983 (1995)
1982
November 25. A csendőrséghez két vizsga kellett. Az olvasható jó kézírás. De még előtte is az a képesség, hogy verni tudj. Bármikor, bárkit, apádat sem véve ki, ha úgy fordul. Nem kevés hát lélektani vallatásban, hogyan alakul ki ez az utóbbi is, mondhatni természetesen. Jó ajánlásnak számított, ha a jelentkező parasztlegény volt. Nem módos parasztszármazék, hanem nincstelen, pusztai. Aki már gyerekkorától nagyobb emóció nélkül adott is, kapott is ütleget. A jelentkezők vagy kijelöltek egzaminálása esztendőkig tartott: a katonáskodásuk idején. Ott a fegyelmezésnek szinte napi járuléka volt az adminisztratív botozás. Mégpedig úgy, hogy akit ma deresre húzva megpálcáztak, az holnap maga is pálcázott. A testi fenyítés tehát elszemélytelenedett - ma így fogalmaznátok elidegenedett. * A századelő irodalmi mozgalmai - Cendrars-é, Apollinaire-é - a korukbeli anarchista mozgalmak szellemi ikerpárjaként jöttek világra, nem csak a korabeli, hanem a későbbi - már merőben esztétikai - oknyomozások szerint is. December 1. „A parasztnak negyven év után nő be a feje lágya, ilyen az Illyésé is” mondta rám H. De akkor megkeményszik - volt a válasz a számon. De volt időm - az agytól a nyelvig is - meggondolnom, hogy inkább puha - érzékeny főtető, mint szikkadt kemény. * A rossz filmeken mozognak így (a rossz forgatókönyvből létre törekvő alakok), ahogy a mai néző az 1936-37-es esztendőkről „képet alkot” magának. Csak egy (részlet) jelenet. Ki akarta Flórát magához ragadni? Én ismertem meg őt előbb. József Attila én - utánam. Mintha nem Flóráé lett volna a döntő - ahogy a mai divatszó mondja —, az „elhatározó” szerep. Azzal, hogy természetétől húzódozott minden „szerep” elől. Attilát választotta. Tiszta lény volt egy mocskosító - csak mocskolást-figyelő - komédiában. Mely épp ezért lett - hány részletében tragédia. Ahogy G. F. tekintetet nyilazott rám. József Attila egy gyászünnepén! ítélt! így teremtve vádat. Rágalmat - „tiszta szívvel”! 201