Jaspers, Karl: Filozófiai önéletrajz (Osiris könyvtár - Filozófia, 1998)
1. Gyermekkor és ifjúság
tálatok nem tették lehetővé, hogy kitartson ennél a foglalkozásnál. Naponta tanult görögül és latinul. Amikor 1910-ben összeházasodtunk, szívélyes, kölcsönös vonzalom és mélységes bizalom kötött össze feleségem szüleivel. Apósom legyőzte amiatt érzett ellenkezését, hogy leánya egy nem-zsidóval köt házasságot, anyósom hívő lelkének igazolását találta meg leánya szerelmében. A nemzetiszocializmus éveiben katasztrófákkal találkoztunk közvetlen könyzetünkben és a minket körülvevő világban, és ezek a katasztrófák újra meg újra, szinte elkerülhetetlen sorsként álltak előttünk, de a remény végleg mégsem hunyt ki bennünk soha. Úgy tetszik, csodásán védtük egymást, mert megóvtuk egymást a legnagyobb bajtól. Megmenekülésünk, s az az érzés, hogy a saját túlélésünk egyúttal a bűn részesévé is tesz minket, fokozta bennem az igényt, hogy amennyire erőm engedi, helyesen éljek és dolgozzam. József Attila Filozóf; i 17