Jaspers, Karl: Filozófiai önéletrajz (Osiris könyvtár - Filozófia, 1998)

1. Gyermekkor és ifjúság

tálatok nem tették lehetővé, hogy kitartson ennél a foglalko­zásnál. Naponta tanult görögül és latinul. Amikor 1910-ben összeházasodtunk, szívélyes, kölcsönös vonzalom és mély­séges bizalom kötött össze feleségem szüleivel. Apósom legyőzte amiatt érzett ellenkezését, hogy leánya egy nem-zsi­dóval köt házasságot, anyósom hívő lelkének igazolását ta­lálta meg leánya szerelmében. A nemzetiszocializmus éveiben katasztrófákkal találkoz­tunk közvetlen könyzetünkben és a minket körülvevő világ­ban, és ezek a katasztrófák újra meg újra, szinte elkerülhetet­len sorsként álltak előttünk, de a remény végleg mégsem hunyt ki bennünk soha. Úgy tetszik, csodásán védtük egy­mást, mert megóvtuk egymást a legnagyobb bajtól. Megme­nekülésünk, s az az érzés, hogy a saját túlélésünk egyúttal a bűn részesévé is tesz minket, fokozta bennem az igényt, hogy amennyire erőm engedi, helyesen éljek és dolgozzam. József Attila Filozóf; i 17

Next