Józan Ildikó - Kulcsár Szabó Ernő - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): Az elbeszélés módozatai. Narratív és identitás (Osiris könyvtár - Irodalomelmélet, 2003)
Eisemann György: „Elmondom, ahogy megértem”. A forradalom elbeszélése Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében
összefonódott a tánccal. Ezúttal is elég csak utalnunk a nyelv eredendő költóiségének elterjedt felfogására, az emberiség poétikus „anyanyelvének” (Hamann) hipotézisére. Ez a 18. század végére megerősödött érdeklődés az ember autentikusnak értett „egykori” (és a költői nyelvben újrateremthető) mivolta iránt az új korszak egyik fontos, fordulatjelző sajátosságát eredményezte. E fordulat nyomán az ember társadalmi-történelmi „lényegére” vonatkozó tudás lelőhelyét nem egy tökéletes állapot (eszmény) elérkezésében, nem a jövőbeli (eszkatologikus) beteljesedésben, hanem egy elvesztett múltbeli „ősállapotban” kezdték keresni. (A paradicsomi eredet és a bűnbeesés bibliai magyarázata is hasonló antropológiai átértelmezéseken ment keresztül.) A teleologikus szemléletet - legalábbis ezen a szinten felváltotta egy genetikus látásmód.2 A változás feltűnő jegye például a mítoszok újfajta megközelítése, amelynek célja archaikus tudásuk kibontása, kutatása, „racionális” lefordítása, kihámozása a képletes-mondái elbeszélésből. Megszületett a mitológia mint olyan modern tudomány, amely a hipotetikus természeti állapotról szóló történetekben is egy feltárható kezdet képét látta meg, válaszolhatván az „első stádiumot” illető kérdésre. A felvilágosodás racionalizmusa - azon belül a mitológia mint a mítosz „magyarázata” - így persze reprodukálta is a mítoszt, mondhatni annak újabb variációit alakította ki. Témánk szempontjából mindennek legfontosabb velejárója a hagyományszemlélet meghasadása, a múlt kétféle felfogásának kialakulása és ütközése. Megszületett egy fontos különbség, amely a kezdet és az eredet fogalmainak szembesítésével jelölhető.3 E megkülönböztetés szerint a kezdet az emberi döntés és képesség eredménye, míg eredetéről az ember nem rendelkezik. A kezdetben a teremtés (alkotás), az eredetben a teremtettség (megalkotottság) mozzanata lett hangsúlyossá. A kezdet érvényesülése ezért megváltoztathatja az eredetként elgondolt hagyomány rendjét, s ezzel új jelentést adhat a történelemnek. E sajátosan „genetikus” látásmód tehát éppen hogy nem egy „abszolút múlt” hitét és időtlen értékeit tartalmazta, hanem a genezis jelenvalóságának, kreatív aktualizálhatóságának mozzanatát. Ezért tévedés Rousseau hipotetikus rekonstrukcióját az emberi történelem előidejéről szóló nosztalgikus ábrándnak vélelmezni, a „vissza a természethez” jelmondat leegyszerűsítő kiemelésével. 175