József Attila: Levelezése (Osiris klasszikusok, 2006)
Levelek
hogy nincsen akarata -, csak ezt be kell látnia. Be kell látnom, hogy a szellem hat és bármilyen pipogya voltam is, azonnal a legszörnyűbb akarat birtokosa leszek. Amint észreveszed, e levél írása közben alkalmazom tételeimet, éspedig szerencsével. Bárha most érted spórolnom kell még a hajammal is. Azt hiszem, a szerelem semmi más, mint a test szörnyű erőfeszítése, hogy ő is oly végtelenül szabad és örökkévalós legyen, mint a szellem, tehát hogy szellemmé váljon. Ez megint a kettősséget igazolja, mert ezzel egyúttal magát öli meg a test - kiradírozza magát a világból, hogy ne legyen más, csak szellem, mert azt hiszi, hogy ő is azzá válik, holott csak egyszerűen megszűnik élni. Észreveszi (ami már sok a testtől) a gyönyörű fényességet a hegyen és nem elég néki, hogy az ő arca is felragyog, csúcsi lakó akar lenni, ura a várnak, és megy előre és mennél közelebb ér, annál inkább kisebbé válik maga, nehogy árnyéka megnőjön, míg végül elfogy. Ne félj, én nem akarok elfogyni. És minthogy így van, szellememet ezennel bezárom mindaddig, míg szegény testem nem válik ismét a tegnapelőtti pompás gépezetté. Te azért légy szorgalmas és írj, a te leveled nem fogyaszt, ó göndör kukoricacső! mert sokkal kevésbé okos, mint az enyém. S ha ez utóbbi állításban kételkednél, úgy kérlek szóba sem állok veled, nem hagyom magam sértegetni egy ilyentől, aki csak azért szeret engem, hogy legyen, akit jobban szerethet saját magánál. Szervusz taknyoska, jó néked, mert én mégis jobban szeretlek. -Tessék naponta óránként röhögni, mert ha hazajössz, te nemtő, hát megpofozlak, ha nem látom, hogy füleid külön is tudnak nevetni. Szervusz. At. 260. VÁGÓ MÁRTA - JÓZSEF ATTILÁNAK London, 1928. Okt. 13. (és 14.) Attilkám, nem tudom, igaz-e, tényleg annyira itt vagy-e közelemben, már tegnap óta folyton annyira itt érezlek fizikailag magam mellett, hogy nem hagysz tanulni és ez borzasztó. Folyton föl kell emeljem a fejemet a könyvből, mintha Te emelnéd fel és este valami olyan érzésem volt, mintha a karodra hajtanám a fejem és érezném, hogy túl nehéz Neked és akarnék szólni hogy ugye túl nehéz és vedd el a karod, de már alszom és nem tudok szólni sem fel• 301 •