József Attila: Levelezése (Osiris klasszikusok, 2006)
Levelek
dolkozni. Miben bízhat az ember? Minden talaj inog végeredményben, minden támasz leszakadhat, eltörhet és mégis be kell itt rendezkednünk, meg kell vessük lábunkat. És még hozzá meg kellett tudnom magamról ezt a szégyent: hogy nem bírom a szegénységet, szóval éppen itt egy ilyen sekélyes területen van biztonság és határ életemben, pfuj. - Drágám, Tefelőled sem vagyok biztos, megtapogatnám arcodat, mint egy vak ember, hogy megismerjem jellemző vonásaidat. De a szeretetben még hiszek és nem hagynálak bántani Téged, mint ahogy a gyerekemet nem hagynám. Isten áldjon meg drágám! Bocsáss meg Mártidnak 261. VÁGÓ MÁRTA - JÓZSEF ATTILÁNAK London, 1928. Okt. 15. Attilka, kincseskamra, két leveled jött, én oly boldog vagyok! Igazán nem tudom mivel érdemiem meg. (Ez oly furcsa, ezt mindig oly őszintén érzem, akkor is, mikor boldog és akkor is mikor boldogtalan vagyok, hogy igazán nem tudom, mivel érdemiem meg, szóval rém gyakran érzem, mert csak nagyon ritkán vagyok közömbös állapotba.) - Tegnapi összekuszált állapotban írt levelem után mégis belekényszerítettem magam a tanulásba és szerencsésen átrágtam magam a legunalmasabb részén a közg.tannak, most már túl vagyok az „ipari forradalmon” is és már kezdek belejönni az angol szakkifejezésekbe úgyhogy kevesebbet kell használnom a szótárt és ez mindenesetre nagy könnyebség. Azt hogy egy rendszert, beosztást, világosan, logikusan felépített áttekintését egy területnek kell beszednem a fejembe, nagyon élvezem. - Rémeseket álmodtam és most kiderült, hogy nagyon el van rontva a gyomrom (talán lelkiéletem felborulása is ezzel függött össze?). Az volt a baj, h. a Fenyő gyerekek elvittek szombaton egy spanyol vendéglőbe és ott specialitásokat ettem. Most Marie ricinust diktált belém és ágyba fekszem, ég a tűz, illetve a gázláng a kandalóba, kint esik, nagyon jó dolgom van, ki van takarítva a szobám, megmosdottam és éppen kezdtem tanulni, mikor Péter felhozta leveleidet, ideült kicsit ágyam szélére beszélgetni, de alig vártam már, hogy menjen az iskolába, hogy elolvashassam a leveleidet. Most felelek. — Ne hallgass anyára, csak menj el Nemesékhez, tudom jólesne nekik, Médi néni nem olyan, mint anya, hogy ha egy kis dolga van, mindjárt megszűnik a világ számára létezni idegességében. Tudom, nagyon rosszul esik neki, ha nem törődnek vele! •306 -