József Attila: Levelezése (Osiris klasszikusok, 2006)
Levelek
681. EISLER KLÁRA - JÓZSEF ATTILÁNAK [Budapest, 1937. aug.?] Attilla [!], esemény lettél életemben s nem tudok Reád könnyek nélkül gondolni, csakúgy, mint Apám halálára, akinek jelenvalósága rég emlékké vált s mégis felsír minden álmomban és minden ölelésemben. - Úgy fájsz nekem, édes kicsi fiam, hogy olyan kicsi és sápadt vagy és ha mindig melletted lennék, azt hiszem mindig sírnék, mert nem látlak! Az hogy annyit tudsz a szerelemről, onnan van, hogy költő vagy s amit szólsz róla, nem filozófia az, de költészet! - És Te nem is tudod, de mikor nem is szóltál, csak figyeltél, még akkor is úgy daloltál, ahogy én azt még sohasem hallottam! — Sírnom kell folyton, mert nem tudtalak meghallani és mert csak emlékedben tudlak szeretni. - Én Apámhoz sem voltam jó, talán ezért nem szabad máshoz sem annak lennem! Mikor O úgy szólt hozzám, „mein Kind”, ez ugyanúgy megkeményítette a szivemet, mint mikor a Te költőajkad hívott: „Gyere Kedveském!” — Én úgy emlékszem Rád Attilla [!], de úgy, mit kereshetek én ezentúl más férfinél?! — Bizony, elloptad a hegedűm titkát, tartsd meg kérlek, nem akarom többé a hangját hallani. „Ha nem szeretsz, úgy én szeretlek”, de ne félj, nem takarlak be többé szomorúságom szürke ködmönével, mégha Te melegednél is alatta! Te olyan nagyon szomorú vagy, hogy Neked a más bánata szórakozás és feladat is lehet és Rajtad a Te örömöd nem segít! Nem is leszel Te megsegítve soha, és ezt a tehetséged rendezte el ilyen bölcsen, hogy énekelni tudj. De az én szívem kővé válik és megőrzi évezredekig a Te képed belévésett, oly gyöngéd körvonalait. Ugy-e Te tudod a többit, kicsi Fiacskám?-Tegnap este Nálad voltam és betekintettem a szekrényedbe és az üres volt. Tudod, mit láttam a szekrényben? Egy ingnek a lehulló elszakadt karját, mint egy eltemetett emberét! Azóta sírok! Drágám, ha csak a szavakat akarod, akkor hát „Szeretlek”. - Lennék én Szendrey Julia, aki árnyas fák alatt üldögél az ő Attillájával, körülötte fénylő bogarak röpködnek s a házból serény munka derék zaja hallatszik. Julia szeret s ez épen elég, hidd el nekem, Te tudod jól! Ölellek. • 566 -