Juhász Júlia: Találkoztam boldoguló cigányokkal is (1999)
Csoli… költő vagy!!!
előtt álltam. Mert ha hamarabb jött volna, akkor még nem, ha később jött volna, már nem történt volna meg, ami bekövetkezett. Az történt, hogy egy szép napon szóltak, menjek el a Világosság főszerkesztő-helyetteséhez. - Mondja, Csoli, maga miért akar érettségizni tulajdonképpen? - kérdezte, minden bevezetés nélkül. Néztem rá, kérdően. Még sose tettem fel magamnak ezt a kérdést.- Ugye azért, mert cigány gyerekeket akar tanítani. Akkor hát menjen el a pestújhelyi tanács oktatási osztályvezetőjéhez. Éppen most keres egy tanítót az első cigány osztályba. Nem volt mese. Elmentem szépen Pestújhelyre, megkerestem az oktatási osztály vezetőjét, aki eligazított az egyik iskolába: ott kell nekem az első cigány osztályt megcsinálnom. De hogy az mi fán terem? És milyen legyen? És hogyan fogjak hozzá? Nem mondták meg, már csak azért sem, mert fogalmuk se volt róla. Tőlem várták, hogy majd csak kitalálok valamit. Sok idő se volt arra, hogy kitaláljam, mert ez júniusban volt, és ősszel indulnia kellett a cigány osztálynak. Jaj, mi lesz? Elindult a tanítás — ott voltam a gyerekek között, és rögtön könnyebb lett a szívem. Én is ilyen gyerek voltam. Tudtam, mi kellett volna ahhoz, hogy az iskolában jól érezzem magam. Most a sors úgy adta, hogy meg is csinálhatom.- És megcsinálta.- Meg. Ez az, amire én a legbüszkébb vagyok.- Hogy lehetett tanító mindjárt az érettségi után?- Képesítés nélküli tanító voltam. Aztán beiratkoztam Szegeden a román szakra.- Azt mondta, próféta akart lenni, és az is lett. Hát mit prófétáit mint költő és mint tanító - a maga hazájában?- Mindig csak azt, hogy tanulni kell. Fáradhatatlanul prófétáltam, hogy a cigányok a három-négy osztályukkal még segédmunkásoknak se fognak megfelelni. És ez utol is ért minket. Sajnos, bevált a próféciám. De ismereteim szerint úgy kétszáz cigány pedagógus tanít már az országban, és ebben részem van nekem is. És a véletleneknek. A véletleneknek? Én négy fiatal technikust mondanék inkább, akik a barátságukba fogadták. Meg Pellér Béla irodalomtanár nevét mondanám. De leginkább Choli Daróczi Józsefét, aki ezeket a véletleneket tehetséggel, akarattal, „prófétálással” meglovagolta.