K. Havas Géza: Talpra, halottak! Publicisztikai írások 1937-1944 (Ars scribendi, 1990)
V. "A korszellem kapitányai"
MÁSODIK FELVONÁS Málnásit politikai felfogása, történelemlátása szinte szükségszerűen viszi a baloldal felé. Közeledni próbál a szociáldemokráciához, sőt jóval baloldalibb csoportokhoz, 1936-ban pedig ott látjuk József Attila folyóiratának, a Szép Szónak munkatársai közt. Itt jelenik meg Werbőczy-tanulmánya, kisebb cikkei. Valamennyi írása méltó a Csáky-életrajz írójához. Felkészültség, az elnyomottak iránti rokonszenv, hatásos, de igaz formulázások és a Tacitus - Carlyle-szerű történetírók nagy indulata, nemes haragja jellemzik cikkeit. A múltat vádolja, és a jelenhez szól. Vádirata nem tanulság nélkül való, és tanácsaira érdemes figyelni. „A történelem az élet tanítómestere” - e közhelyben alighanem van valami igazság. Kétségtelen azonban, hogy történetírók gyakran lettek nemzedékek tanítói, és Málnásitól joggal lehetett várni, hogy a legjobb értelemben vett tanítómesterré válik. Ekkor jött a fordulat. HARMADIK FELVONÁS 1937 tavaszán egy furcsa könyv jelent meg Málnási Ödön nevével. Magyarország őszinte története volt a könyv címe, és akik Málnási eddig munkásságát ismerték, jogos kíváncsisággal vették kézbe a könyvet. Hiszen tudták, hogy Málnási sokat tud és sokat mer elmondani, és talán soha nagyobb szükség nem volt íróra, aki sokat tud, és el is meri mondani, amit tud. A könyv kiadói beharangozása kicsit meghökkentette az olvasót. Üres szólamok pufogtak az ekkor alakulni kezdő nyilas nyelv modorában, az író és tudós prófétai lebernyegben ágált. Kiadói hírverés - gondoltuk -, ezért igazán nem szabad az írót felelőssé tenni. A könyvelőszava és függeléke azonban, amelyben a szerző aggodalmas pontossággal sorolja fel hervadhatatlan érdemeit és legapróbb cikkeit, sőt rádió-előadásait is, mind erősebb gyanút keltettek, hogy Málnásit is megfogta ez évek ragálya, a vezérkedő nagyzási hóbort. A megalománia pedig nem a legjobb múzsa, még akkor sem, 224