Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc pályaképe (2001)
"Pusztul, ami csak egy" - Berendezkedés a korlátozott életben (Különbéke, 1933-1936)
Most értein vív, ami Van és Lesz, mégsem tetszik a fegyvere: koponyátokra zúg a csontkéz s az enyém is recseg bele. De talán mégis így van ez jól, isteni mindig, ami Van. Öreg barátaim, siratlak, s veletek siratom magam. Ekkoriban csak az ő költészetében? Hasonlóképpen olvasható az [Ős patkány terjeszt kórt...] kezdetű, a Különbéke-kötet megjelenését nem sokkal követő József Attila-vers is (1937): Ös patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad. Ami eddig a verset mint történelmi-társadalmi tevékenységet éltette, mintha lefokozódna a költők szemében, a személyes igazságkeresés versen kívüli érvényességű perlekedéssé alacsonyodik. Éppen a sokat idézett József Attila-vers, az Ars poetica is ekként érvel: Más költők - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Szabó Lőrinc és József Attila szinte egyszerre érzékeli, éppen egy politikailag éleződő időszakban, hogy a csak politikába merüléssel a vers (akár politikai) autentikusságát is veszélyeztetheti. Ellenében ugyanakkor mindketten egyfajta túllépést igényelnek. 131