Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc pályaképe (2001)
"Pusztul, ami csak egy" - Berendezkedés a korlátozott életben (Különbéke, 1933-1936)
Miben is állhat ez a túllépés? A Te meg a világ és az Eszmélet dialogicitása a jelen történelemben létezik. A jelzett túllépés a csak a történelemben való részvételen való túllépés: „A mindenséghez mérd magad!” - mint az egyik variációban fogalmazza a költő. Vagy másképpen fogalmazva: megszünteti az embernek csak önmagára méretezett világszemléletét. A személyes és jelenbeli dialogicitás állandó érzékelésében kitágul a tudat befogadó kapacitása, az ember mellett megjelenhetnek a világ egészének a végletei, a létezés eseményei. A Szánalom című vers éppen erre figyelmeztet. Szerényebb lettem: nem vagyok különb, mint a füvek, férgek, bogarak; megsokasodtak a testvéreim s részvétem már nem oly kevély: Ember, mi vagy te a kínhoz, amely a mindenségbe belefér? az egész élet fáj minden parányban: az egész élet: ő maga; volna mit sírni akkor is, ha ember nem született volna soha. A tudatnak ez a tág befogadóképessége jelenik meg a József Attila-költészetben is ugyanekkor a Téli éjszakától a „Költőnk és Korá”-ig. József Attila megfogalmazásával: itt valóban „összekoccannak a molekulák” (Téli éjszaka). De miért — mindkét költő esetében - a témát felvezető vitatkozó hangnem? Mert mindkettőjüknek szembe kell nézni a cserbenhagyás ön- és közvádjával is. Azt kell hangsúlyozni, hogy a „mai kocsmá”-nak nevezett hagyományos költői eszköztár már csak formálisan lehet kielégítő, legfeljebb versírásra, de autentikus költészetre már nem futhatja belőle. Nem véletlen, hogy épp ekkor birkózik József Attila a mozgalmi hagyományú költészetrecepttel, az emberi „nagy”-ság fogalmát akarván leírni: döntés elé állítva a költőt, ars poeticus helyzetet teremtve - vagy a „munka és a szerelem” vagy a „szellem és a szerelem” alkotói pozícióját választja képzelete számára. A költő által akkor véglegesített szöveg megkoronázza a „túllépés” poétikáját. A vers szerkezetében is támogatja ezt a horizontváltást: mint Szőke György megfigyelte, az eredetileg fogalmazott ön132