Kálmán Zsófia - Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig (Osiris tankönyvek, 2002)
8. Kálmán Zsófia: …Az esélyegyenlőségig. Esélyegyenlőség a gyakorlatban
518 8. ...azesélyegyenlőségig előítéletek, a fogyatékostól való eleve elzárkózás miatt nem valósulhat meg a munkába állás” - jellemezte a helyzetet egy szerző a hatvanas-hetvenes évek tapasztalatai alapján (Horányi 1972). Nyilván mindig lesznek olyan sérültek, akik csak erősen védett munkahelyeken tudnak majd dolgozni, de a többség, ha nem előítélettel veszik körül, hanem segítséggel fogadják, és a fogyatékosságához mért, ésszerűen módosított körülmények között tevékenykedhet, a nyitott munkaerőpiacon is megállja a helyét. Kiváló példa erre nemcsak a fejlett világ sok munkahelyén jól teljesítő sérült ember, de itthon is sikeresek például a Salva Vita Alapítvány munkaerő-piaci integrációs törekvései, amelyeket, kellő betanítás és folyamatos támogatás biztosítása mellett, értelmi sérült emberekkel végeztek (Dávid-Móricz 2000). Megoldást jelenthet a távmunka is, a bedolgozás is, az esztergomi Relaborhoz hasonló célszervezetek működtetése is, csak munka legyen. Talán ez a szemlélet hiányzik még a magyar fogyatékosságügyből: nem eltartani, kiszolgálni és segéllyel ellátni kell a sérült embereket, hanem hozzásegíteni őket ahhoz, hogy dolgozhassanak. A teljes esélyegyenlőségig még mindenképpen hosszú az út. Szerencsére a feladatok és a tennivalók világosak: a továbbiakban nem panaszkodni kell, elég, ha mindenki teszi a dolgát, a munkát helyette más úgysem végzi el. Ne feledjük: Inkább segít a kutya szőre a teríthető betegen, semhogy magát miértünk törje, aki sorsunktól idegen. (József Attila: Vigasz)