Kamarás István: Olvasatok (1996)

Zónák és átlépők - III. Zóna-járás

hár. Tej lehetett benne. Szimbólumok? A három Zóna-járót jelké­pezné? A Zónába nem kiüresedve érkező író és Professzor, és a magával semmit sem vivő Stalker? Martiska először a teli poharat indítja útjára. A kutya szűkölni kezd, a kislány ránéz, a „tanú" elhall­gat, s a befőttesüveg is elmozdul. Az üres pohár eljut az asztal végéig, le is esik, de nem törik össze. Akár a Stalker Zóna-járását is pél­dázhatná, aki bármennyire is elkeseredett, felesége óvó karjai között mégsem tört össze. A Hogyan értelmezi az asztalon meginduló, leeső, de össze nem törő poharat? kérdésre a leggyakoribb válasz a csoda (A), a hite csodát tett O) és a remény (•$■); szerepel még: a Stalker hite megtörik, de nem törik össze és az ártatlanság ereje. A hat megadott lehetőség közül a kislány csodás erővel rendelkezik, mert tiszta megkapta a legmagasabb átlag­­osztályzatot (3,2), és inkább a 15-19 évesek és a teisták érezték ma­gukénak, mint a többiek, legkevésbé az idősebb ateisták. A felolvasott költeményből merített erőt (2,4) a 15-19 évesek körében talált leginkább visszhangra. Az Isten csodatétele (2,3) a vallásosok és a 15-19 évesek, a parapszichológiái jelenség (2,0) és a csak a kislány képzeletében játszódott le (1,9) az ateisták és a maguk módján vallásosak, a még ennél is egy­értelműbb magyarázatot kereső a vonat remegtette meg az asztalt (1,9) a 15-19 évesek és a marxista ateisták körében találkozott leginkább egyetértéssel. Feltűnő, hogy a csodával magyarázók aránya jóval nagyobb azokénál, akik valami ésszerű elképzeléssel próbálkoznak. Az életkor ez esetben erősebben befolyásolta az értelmezést, mint a világnézet. Arszenyij Tarkovszkij verse a szemek varázsáról is szól. A kislány tekintetével mozgatja a tárgyakat. Neki sikerül az, ami apjának, a Stalkernek nem, hiszen apja nem tudta mozgatni társait. Ez a „kísér­let" sikerült, gondolhatja a nézők egyik része, vagyis csupán ennyi sikerült, egy kétes értékű hókuszpókusz, gondolhatja a másik. Az utóbbiakat talán a felhangzó Örömóda sem győzi meg, hiszen el­nyomja a vonatkattogás. Vagy azt is túlharsogja a Beethoven-szim­­fónia? Pillanatnyi kondíció, ízlés, nézőpont és hit kérdése, ám az ikon­szerű kislány és a hulló nyárpelyhek sokakat megindíthatnak és , átlépésre ösztökélhetnek. József Attila T 447ii ,yegyeteO» Magyar Irodalom:. ru ícű Könyvtára. (7+2 Soescxä, hgyelc&i u.

Next