Kardos András - Radnóti Sándor - Vajda Mihály szerk.: Diotíma. Heller Agnes 70 születésnapjára (1999)
Dési Ábel: Heller ágnes vendégei (Egy elképzelt filozófiai lakoma)
sötétben botorkál s késik a virradat nehéz a maradás de kötelez a lét a fájdalom tudata ápolja a reményt. HELLER ÁGNES VENDÉGEI Kommentár a vershez A versciklus története mintegy húszéves kísérletezés és próbák során alakult ki. A lassú kialakulás és utána az évekig tartó írás, javítás, átdolgozás évtizedes gyakorlatom és alkotói keserűségem. Néha szeretném a dolgokat gyorsabban és könnyebben elvégezni, de az anyag mindig makacsabb, és ellenáll az ihlet lendületének és ígéreteinek. E versnél először csak néhány ötletet jegyeztem fel és néhány idevonatkozó kérdést. A vers ily módon egy versciklus szerkezetét és zárt tartalmi világát igényelte. A filozófiai lakoma képe már a kezdetben felmerült mint kérdés és kihívás. Ezen az elképzelt filozófiai lakomán a régi filozófusok és nemrég elhunyt kortársak Heller Ágnes vendégeiként szólalnak meg a felvetett kérdések megvitatásában. Vagy tízévi előkészület után találtam meg a vezérfonalat. Heller Ágnes könyve, a Portrévázlatok az etika történetéből (1976) új serkentést adott. Mert e könyvben Heller Ágnes a nagy etikai gondolkodók életművét és etikáját elemezve kifejti a maga etikai nézeteit is. A központi kérdés e könyv tanulmányozása után az ember sorsa és történelmi helyzete lehetett csak. A kérdés tehát az, hogy az ember tragikus létét és a kérdésessé vált egész emberi világot hogyan lehet ilyen versciklus formájában költői formában és környezetben megszólítani és szólásra bírni. A téma nehézsége a kétféle nyelv és terminológia közötti távolság és feszültség természetében van. A filozófia nyelvét és fogalmait le kell fordítani, illetve átalakítani a költői nyelv igényei és lehetőségei szerint. Hogyan tudjuk megmagyarázni azt, hogy korunkban, amikor oly sok kiváló költő van, aki a tudomány és a filozófia világában otthon érzi magát, a gondolati vers terén csak átlagos és banális közhelyeket tud kifejezni verseiben. A világirodalomban nézetem szerint csak egy nagy vers van, ahol a költészet és a filozófia harmonikus viszonyban áll egymással. Valéry nagy verse, a Tengerparti temető a kivételes példa. Magyarul e versnek két kiváló fordítása is van Kosztolányi Dezső, illetve Somlyó György remeklésében. A magyar költészetben eddig József Attilának sikerült a legjobban ezt a célt megvalósítania. A legkiválóbb példa erre az Eszmélet című verse. Ezek a gondolatok és kérdések kísérték az elmúlt évek folyamán e verssel való küzdelmemet. E vers párhuzamosan készült a Filozófus barátaim című verssel, és kezdetben az volt a szándékom, hogy e két verset együtt fogom 105