Kardos András - Radnóti Sándor - Vajda Mihály szerk.: Diotíma. Heller Agnes 70 születésnapjára (1999)
Garai László: Dialógus az emberről, a génállományáról, meg a szertelenségéről
Filozófus: Ugyan, felejtsd már el, kérlek, az ember tulajdonságait, vagy hidd el legalább, hogy azok semmilyen történelmi fellépésre nem predesztinálják az embert jobban, mint az ellenkezőjére. Bármilyen tulajdonságok „jellemezzék” is az embert, mint mondtam, elkövetheti az individuális tettet, amely utólag fogja meghatározni, hogy milyen tulajdonságok jellemezzék. És ha abban a fogalmi körben, amelyet a természettudomány alakított ki, jobban tudtok gondolkodni, akkor így is fogalmazhatok: az ember, amikor individuális tettet követ el, a felmutatott példával mintegy kiválasztja a szelekciós rendszert, amely azután kiválasztja, hogy milyen legyen az ember, így valahogy megfelel? Ember: Nekem nagyon is. Még csak annyit magyarázzál el: mitől függ, hogy az individuális tett elkövetője érvényt tud-e szerezni választásának? Filozófus: Az individuális tettben megnyilvánuló választás mindig érvényes. Ha egy másik individuális tett ellene feszül, ez nem közömbösíti: ha ez utóbbi győzelmet arat, ez nem jelenti azt, hogy érvényesség tekintetében a legyőzöttnek a helyébe lép - az ember érvényes lényege, amelyet „be kell vallani”, ettől kezdve kettejük harca lesz, illetve egyikük győzelme és a másik bukása (gondoljunk a József Attilától idézett sorokra: .Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa...”). Ember: Mégis... Tudom, gyarlóság, de azért megvallom: ha vállalom egy individuális tett kockázatát, nekem nem mindegy, hogy mások individuális tettei követik-e az én tettem által felmutatott példát, vagy ellenpéldát szegeznek vele szembe, netán a mindennapok középszerű életvitelének folytatása közben úgy jelenítik meg saját tudatuk előtt a tettem által teremtett új emberi lényeget, hogy nekem, az individuális tett tőlük oly különböző elkövetőjének az „őrült” tulajdonságát tulajdonítják. Természettudós: Az utóbbi időben a szociálpszichológia is felfigyelt erre a kérdésre, és a természettudomány hiteles, kísérleti módszereivel kezdte vizsgálni, mitől függ, hogy egy különös módon viselkedő kisebbség követőre talál-e.2 A különböző országokban végzett kutatások egyelőre különböző eredményeket adtak: egyesek megállapítása szerint azt követik a többiek, akinek hatalma van, mások szerint azt, akinek a kérdéses magatartás területén való speciális tudása, de vannak olyan adatok is, amelyek olyan személyiségtulajdonságok meghatározó szerepéről vallanak, mint például a következetesség, amely követőket vonzhat a legkülönösebb magatartáshoz is, ha éppen ebben nyilvánul meg. Én nem vagyok otthonos a természettudománynak e különös ágában (amelyet, megvallom, néha kicsit idegennek is érzek magamtól), de ezúttal azt hiszem, hogy az eltérő közegben nyert eltérő tényekben ugyanaz a mechanizmus jelenik meg, méghozzá éppen a szelekcióé, amelyről jelenleg beszélünk. Úgy látszik, hogy különböző szelekciós rendszerek különböző tulajdonságok hordozóit válogatják ki ugyanarra a funkcióra. Ember: ...amely - ne felejtsük el, hogy miről beszélünk éppen - az emberi szelekciós rendszer érvényes megválasztásának a funkciója. Ugye, a Filozó2 S. Moscovlci: Social influence and social change. London, 1976, Academic Press. 172