Kende B. Hanna: A kisemmizett férfinem. Az ősanyaistennőktől a mesterséges anyaméhig (2009)
Utószó
ki kellett zárni a kultúrából a termékenységgel, különösen a valahai női istenségekkel és a föld termékenységének kultuszával összefüggő történelmi és vallási elemeket. Ennek módszerei közé tartozott a nők leértékelése, a gyerek létrehozásában betöltött szerepük kisajátítása vagy egyenesen tagadása. Például olyan hiedelmek kialakítása, hogy a gyermek anyagát a férfisperma szolgáltatja, emiatt kell a férfinak az állapotosság idején a nővel gyakran közösülnie. Vagy ellenkezőleg: hogy a gyermek anyagát ugyan az asszonyi test szolgáltatja, de formáját a férfitól kapja - férfi hiányában a nő csak szörnyeket képes világra hozni (ezt nem kisebb ember, mint Arisztotelész állítja). A nő hozzájárulásának leértékelésében hasonló tendenciákat mutat a néphit és a filozófia, a tudós értekezés és a mitológia. Ez egészen a nő gyermekek létrehozásában játszott szerepének teljes tagadásáig is eljuthat. (Ezt nevezi Adler tendenciózus appercepciónak.) Ezen is túltesz a férfi kisebbértékűségi érzés kompenzálásának az a mechanizmusa, amelyet mi ebben a könyvben a kisajátítás vagy a felülírás szóval jelöltünk. Ennek egyik legkülönösebb (mert tudományos mezbe öltöző) megnyilvánulása a freudi inverzió, amely szerint a női lélek fő mozgatórugója a péniszvágy, vagyis a férfi nemi szerv elirigylése,* és hogy a gyerek létrehozása ennek ellensúlyozását szolgálná! Ebben a szemléletben nem a férfi kompenzálja szervi kisebbértékűségét, hanem, ellenkezőleg, a gyerek jelenik meg úgy, mint a nő falloszirigységének, falloszvágyának terméke. Ebben az interpretációban szinte eltűnik az anyaság ösztöne, amely már az állatvilágban is jelentős szerepet játszik, s amely az emberiség történetének egyik állandója, s minden bizonnyal jövőjének fontos tényezője. Az anyaság primátusa azonban a férfi istenség világában is valahogyan visszaköszön. így például a zsidó vallásban, ahol ugyan az Uris* Ez már a freudizmussal ismerkedő fiatal József Attilát is meglepte, aki egy nemrégiben előkerült jegyzetében mind a péniszirigységre, mind a férfi fallikus büszkeségére megoldást talált: „A »kis fallosz« (a klitorisz) miatt érzett bánatát a kisleánynak megszüntethetné az a tudat, hogy neki viszont nagy mellei lesznek, mint a mamának, és ugyanez a tudat a kisfiú reális önérzetét is helyreállítaná - nem lenne túl büszke a péniszére, falloszára, és egyben nem nézné le a kislányokat...” (Valóság, 2008/10. 53.) 223