Kenedi János: Hogyan kéne embert szeretni? Tanulmányok, esszék, tárcák (Budapest, 2019)
II. Példázatos emberek - Szakítópróba
SZAKÍTÓPRÓBA 225 csodás este, mert hármunkra rátörte az ajtót József Attila falmelléki filológusa16 – akkoriban szabadult a börtönbõl: feleségét, a filmgyári dra maturgot próbálta meg lepuffantani egy munkásõrkarabéllyal –, s jött, hogy õrizze a Munka hiánytalan évfolyamait a kredenc tetején. Gró né nitõl tudván az irodalmi vendégek érkezésérõl, féltette a neki odaígért kincset. Hát ilyenek a folyóiratgyûjtõk. De talán még Gró nénitõl is hamarabb visszaszereztem volna a bibliográfia eredetijét, mint amennyi idõ alatt itthon végül megtaláltam a másolatát – hátha Gró lesz a „virtigli kommunista”? Nálunk járt egy barátom, régi szocdem, ismerte K. Havast. A párt olvasókörében hallgatta az elõadásait; tõle vásárolt könyvet, mikor K. H. G. vigéckedett. Kértem, ér deklõdjön idõsebb szocdemek körében, hátha valaki tud valamit a hagyatékról. (A te lefonkönyv, szerzõi jogvédõ stb. már mind hiábavalónak bizonyult.) Napok múlva Vassal összeakadtam a „mély vízben”. Réz Pali által már mozgósítva volt, Zelktõl õ tudta meg, él Rudas Klára, akivel bizonytalan ugyan a házassági viszony, de a ha gyaték azért talán nála lehet. A hagyatékhajszolás elérte az értelmetlenség fölsõ ha tárát. A cikk le volt adva, sajtó alá úgyse rendezhetem még négerben