Kenedi János: Hogyan kéne embert szeretni? Tanulmányok, esszék, tárcák (Budapest, 2019)

III. Ha 2018-ban naplót írtam volna - A történész rémálma, avagy hogyan nyomatják a katyvaszt a fejünkbe?

A TÖRTÉNÉSZ RÉMÁLMA 287 ni. Amint a borotválkozó tükörbe néztem, megnyugvással állapítottam, meg, hogy tömör, hetyke bajszom nincsen. Kerek szemüvegem ugyan van, de fém a kerete, s nem szaru, mint Szirmai István lencséjének a foglalata. Körülnézve a gardróbban láttam: barna-fehér csíkos öltönyöm nincs, nyakkendõm pedig teljesen nuku, nemhogy kanárisárga lenne egy is. Elkezdhetek már kifelé hátrálni Szirmai Istvánnak, az álomjáték­ban játszott szerepétõl. Én amúgy is csak az álomjáték dramaturgja va­gyok. A librettót Fónagy Iván (és szerzõtársa: Soltész Katalin) írta. Ami a fentebbi szövegben idézõjelben áll mind a mágustól ered. Mágia címû könyvével 1943-ban lépett be a magyar tudományba, az ­tán feljutott a tejére, sõt annál is följebb a francia és amerikai Tudomá­nyos Akadémiákig. Igaz, karrierjét 1950-ben az MTA Titkári Hivatalában kezdte, de már abban az évben az MTA Nyelvtudományi Intézetében tudományos kutatóként dolgozott, majd ott osztályvezetõvé nevezték ki, a Szegedi József Attila Tudomány Egyetem nyelvészeti tanszékén ka­pott professzori kinevezést 1967-ben, de már abban évben a párizsi Sor­bonne- ra hívták (három évre) vendégprofesszornak, közben pendlizett a New York államhoz tartozó Buffalóban, ugyancsak nyelvészprofesszor­ként. Addig vacillált két kontinens közt, amíg végsõ lakhelyéül Párizst választotta és az elõkelõ CNRS tudományos kutatója maradt, egészen 1985-ös nyugdíjba vonulásáig. Tudományos elõmenetelét elõmozdítot­ták mentorai: a nyelvészet és a pszichológia prominensei. A Pázmány Péter Tudomány Egyetemen az általános nyelvészet nagyjai egyengették az útját: Laziczius Gyula és Telegdy Zsigmond, pszichoanalitikus ki­képzést Hermann Imrétõl kapott (ezért is lett a Ferenczi Társág elnöke). Tudományos vonzalmai vitték közel tanulóévei után a prágai nyelvé­szeti iskolához. Emlékezetes mûfordításait nem jó felejteni. (Õ fordította többek között Stefan Zweig Sakknovellá ját, Pascal Gondolatok ját, Bal ­zac Pajzán történetei t.) Tizenhét könyvét publikálta, (érdemes kiemelni közülük Füst Milán: Öregség. Dallamfejtés; A költõi nyelvrõl; Rögzõdés és változás a nyelvben címû munkáit). Tudós volt, de nem szakállas. Én csak egyszer találkoztam vele, nyelvész feleségem vacsorameghívá­sához én voltam a slepp a hetvenes évek elején. Arca inkább Szerb An­tal sima arcához hasonlított, a szemüvege is. Országunkra jellemzõen nagy tudós volt; országunkat jellemzõ nemzeti emlékezetpolitikával... Ami az én rémálmomat illeti, luxus volna az álomfejtés. Oka egyszerû.

Next