Kenedi János (szerk.): A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások 1956. október 23 - november 9. (Századvég füzetek, 1989)
1956. október 28.
Ménfőcsanakról úgy értesültünk, hogy a községben teljes rend, nyugalom és fegyelem van. A község ideiglenes nemzeti bizottsága felszólította a ménfőcsanakiakat, hogy gyűjtsenek élelmiszereket Budapest lakossága részére. Az élelmiszerek gyűjtése már megkezdődött. Minden utcában szekerekkel járják a házakat és az Ideiglenes Nemzeti Tanács felszólítja a lakókat, hogy élelmiszerrel segítsék Budapest ellátásának biztosítását. A Ménfőcsanaki Ideiglenes Nemzeti Tanács helyesnek tartaná, ha az élelmiszergyűjtésben mutatott példájukat, más községek is követnék. * Valószínűleg már értesültek hallgatóink arról a Kossuth rádió hullámhosszán, hogy a Minisztertanács elnöke Nagy Imre, azonnali általános tűzszünetet rendelt el. Felszólították a fegyveres erőket, hogy csak akkor használják fegyvereiket, ha őket megtámadják. A tüzelés azonnali beszüntetésére utasító rendeletet a további vérontás elkerülése és a békés kibontakozás biztosítása érdekében... * 13.40 h. Most a győri Kisfaludy Színház művészei forradalmi verseket adnak elő: József Attila: Munkát! kenyeret! Ady Endre: Felszállott a páva... Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz * 15.00 h. Gyászzene. — Utána megemlékezés: Temetünk. Hősöket, mártírokat temetünk ma Győrött is, de másutt is az országban. A szív döbbenten megáll, az agy értelmetlenül kalapál, minden csepp vérünk sikolt az iszonyattól. Az esztelenek, az ostobák, az önző uralomféltők szörnyű bűne dübörög most a koporsókra hulló rögökben. Temetünk. Ökölbe szorul a kezünk, hiszen édesanya sikolt, testvér, hitves, gyermek jajveszékel, jaj — kifogyott már a könnyünk, nem tudunk sírni. Gyászlepel ez az... őszi délután, s gyűlöletünk úgy lobog, mint a gyász lángjai a kandeláberekben. Gyűlöljük, megvetjük azokat, akik okai ennek, akik miatt buktak korai sírba szeretteink! Gyűlöljük ezeket az ostoba akarnokokat, szent, olthatatlan gyűlölettel, de minden csepp vérünk, botladozó értelmünk azért kiált, elég legyen, elég legyen a további áldozatokból! A magyar vérből olyan kevés van, ne hulljon egyetlen csepp se tovább! A bűnösök felelni fognak! Az egész magyar nép ítélőszéke vonja őket felelősségre. Mártíijaink nyugodjanak békében, az ő áldozatuk intsen bennünket arra, hogy állítsuk helyre a rendet, induljon meg a normális, emberi élet, mert az élők nem akarnak több mártírt, az édesanyák nem akarják, hogy fiaik elpusztuljanak, a hitvesek, a szerelmesek meg akarják tartani párjukat, a gyermekek édesapjukat, édesanyjukat. Elég, elég, még egyszer mondjuk elég a vérből! Az egész világ velünk van. Bámulja a magyar nép hősies küzdelmét a szabadságért, de az egész világon azt mondják a becsületes emberek, elég az áldozatokból! Gyászolunk benneteket hőseink, mártírjaink. S megfogadjuk sírotoknál, hogy soha többé nem engedjük, nem engedjük, hogy hitünkből, verítékünkből, erőfeszítéseinkből emeljenek egyes zsarnokok önmaguknak trónt. — Emléketek, hőseink, szívünkben örökké él. Az utókor imáiban fogja emlegetni neveteket. Búcsúzunk tőletek, kik nem haltatok meg, mert a nép szívében örökké éltek. (Gyászzene.) * 15.18 h. Bakonycseme munkástanácsa telefonüzenete: Bakonycsernye lakossága tegnap reggel nagygyűlésen kifejtette követeléseit. A követelést képviselő vitte Pestre. A bányában a munka áll. A lakosság nyugodt, fegyelmezett. 157