Kenedi János (szerk.): A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások 1956. október 23 - november 9. (Századvég füzetek, 1989)

1956. október 29.

tikai és helyi kérdésekről 15 pontban foglalták össze követeléseiket, amelyeket eljuttattak a kormányhoz. Székesfehérvár: Népgyűléseken számolt be a város lakosságának a minisz­tertanácsnál járt küldöttség. A nemzeti bizottság megállapította, egyetért a kormánynyilatkozat nagy részével, de fenntartásai is vannak. - Székesfehérvá­rott ma még csak kevesen vették fel a munkát a gyárakban. Debrecen: A Szocialista Forradalmi Bizottmány intézkedése nyomán Deb­recenben fokozatosan helyreáll a nyugalom és a rend. A munkástanácsok va­lamennyi üzemben megalakultak és az intézményekben biztosítják a munka folyamatosságát. Több helyen leváltották azokat az igazgatókat, akik elszalad­tak a néptől. Miskolc: Hősöket temettek Miskolcon. Három nappal ezelőtt a rendőrkapi­tányság környékén az államvédelmisták belelőttek a békésen tüntető tömegbe. A hősi halottakat ma utolsó útjukra nagy tömeg kísérte. * Most pedig kedves hallgatóink, hallgassák meg Galambos Lajos és Jakabfy István riportját: Aki hallgatni akarja az éledő város első szívdobbanásait, bár­mily csúnya is az idő, kimegy az utcára. Ezen az esős, szeles hétfő délután már sokkal több emberrel találkozunk, mint tegnap ilyenkor, mégis hol van még ez a pesti utcák békés délutáni forgatagától! A járókelők lépteinek neszét felfog­ja a fáról lehullott levelek szőnyege, amelyet még nem takarít el senki. Szomo­rúak az utcák. A Nagymező utca, a Magyar Ifjúság útja, a régi Andrássy út, a József Attila utca, az Engels tér. Az emberek csoportokba verődve beszélget­nek vagy éppen felhívást olvasnak, mint azok is, akikhez most csatlakozunk. Két plakát van egymás alatt a ház falán. Az egyik azt adja hírül, hogy a ke­rületben megalakult az ideiglenes nemzeti bizottság. A másikon pedig, amely voltaképpen nem is plakát, ezt olvassuk: Pesti Hírlap, a budapesti nemzeti bi­zottságok lapja. - A újságíró, a mindennapok egyszerű krónikása, akinek élet­eleme ott lenni minden új születésénél, keresve sem találhat jobb témát, mint hogy az új néphatalmi szervek alakulásáról és első lépéseiről beszámoljon. És bár eddig nem volt határozott célunk, most a plakátoktól utunk egyenesen az V. kerületi ideiglenes nemzeti bizottsághoz vezetett. A kerületi tanács épületének bejáratánál nemzetiszin karszalagos fegyveres egyetemisták igazoltatnak bennünket. Közülük kettővel, Vasvári Jánossal és Erős Miklóssal mindjárt össze is ismerkedünk. Mindketten a Lenin Intézet ne­gyedéves történész hallgatói, ebben a pillanatban nemcsak hallgatói, de tevé­keny alakítói is a történelemnek. Ők kísérnek a nemzeti bizottság intézőbizott­ságának benn tartózkodó tagjaihoz. Az új néphatalmi szerv képviselőit a ta­nácsteremben találjuk. Szívélyesen tessékelnek befelé és hellyel kínálnak a nemzetiszínű lobogóval letakart asztal mellett. Alig kezdődik meg a beszélge­tés Siklósi Mihálynéval, meg Adamik Lászlóval, az intézőbizottság tagjaival, nyílik az ajtó és a tanács egyik dolgozója szól be. Újra élelmet hoztak. Udvari­asság ide, udvariasság oda, az élelmiszer bizony fontosabb minden beszélge­tésnél. Amikor visszajönnek, első kérdésünk, mit jelent az, hogy újra élelmet hoztak. Délelőtt már kaptunk a külföldi segélyből tíz láda zsírt és 65 csomag, mintegy 13 mázsa száraztésztát, mondja Adamik László. Most pedig egy te­herautó krumpli és kb. 30 mázsa rizs érkezett. Kik kapják és hogyan osztják el az élelmiszert? Dr. Babócsa Endre címzetes apát és Köttő Józsefné, a HNF kerületi bizottságának titkára, az ideiglenes nemzeti bizottság tagjai a tanács szociálpolitikai osztályának segítségével gon­196

Next