Kenedi János (szerk.): A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások 1956. október 23 - november 9. (Századvég füzetek, 1989)
1956. október 29.
tikai és helyi kérdésekről 15 pontban foglalták össze követeléseiket, amelyeket eljuttattak a kormányhoz. Székesfehérvár: Népgyűléseken számolt be a város lakosságának a minisztertanácsnál járt küldöttség. A nemzeti bizottság megállapította, egyetért a kormánynyilatkozat nagy részével, de fenntartásai is vannak. - Székesfehérvárott ma még csak kevesen vették fel a munkát a gyárakban. Debrecen: A Szocialista Forradalmi Bizottmány intézkedése nyomán Debrecenben fokozatosan helyreáll a nyugalom és a rend. A munkástanácsok valamennyi üzemben megalakultak és az intézményekben biztosítják a munka folyamatosságát. Több helyen leváltották azokat az igazgatókat, akik elszaladtak a néptől. Miskolc: Hősöket temettek Miskolcon. Három nappal ezelőtt a rendőrkapitányság környékén az államvédelmisták belelőttek a békésen tüntető tömegbe. A hősi halottakat ma utolsó útjukra nagy tömeg kísérte. * Most pedig kedves hallgatóink, hallgassák meg Galambos Lajos és Jakabfy István riportját: Aki hallgatni akarja az éledő város első szívdobbanásait, bármily csúnya is az idő, kimegy az utcára. Ezen az esős, szeles hétfő délután már sokkal több emberrel találkozunk, mint tegnap ilyenkor, mégis hol van még ez a pesti utcák békés délutáni forgatagától! A járókelők lépteinek neszét felfogja a fáról lehullott levelek szőnyege, amelyet még nem takarít el senki. Szomorúak az utcák. A Nagymező utca, a Magyar Ifjúság útja, a régi Andrássy út, a József Attila utca, az Engels tér. Az emberek csoportokba verődve beszélgetnek vagy éppen felhívást olvasnak, mint azok is, akikhez most csatlakozunk. Két plakát van egymás alatt a ház falán. Az egyik azt adja hírül, hogy a kerületben megalakult az ideiglenes nemzeti bizottság. A másikon pedig, amely voltaképpen nem is plakát, ezt olvassuk: Pesti Hírlap, a budapesti nemzeti bizottságok lapja. - A újságíró, a mindennapok egyszerű krónikása, akinek életeleme ott lenni minden új születésénél, keresve sem találhat jobb témát, mint hogy az új néphatalmi szervek alakulásáról és első lépéseiről beszámoljon. És bár eddig nem volt határozott célunk, most a plakátoktól utunk egyenesen az V. kerületi ideiglenes nemzeti bizottsághoz vezetett. A kerületi tanács épületének bejáratánál nemzetiszin karszalagos fegyveres egyetemisták igazoltatnak bennünket. Közülük kettővel, Vasvári Jánossal és Erős Miklóssal mindjárt össze is ismerkedünk. Mindketten a Lenin Intézet negyedéves történész hallgatói, ebben a pillanatban nemcsak hallgatói, de tevékeny alakítói is a történelemnek. Ők kísérnek a nemzeti bizottság intézőbizottságának benn tartózkodó tagjaihoz. Az új néphatalmi szerv képviselőit a tanácsteremben találjuk. Szívélyesen tessékelnek befelé és hellyel kínálnak a nemzetiszínű lobogóval letakart asztal mellett. Alig kezdődik meg a beszélgetés Siklósi Mihálynéval, meg Adamik Lászlóval, az intézőbizottság tagjaival, nyílik az ajtó és a tanács egyik dolgozója szól be. Újra élelmet hoztak. Udvariasság ide, udvariasság oda, az élelmiszer bizony fontosabb minden beszélgetésnél. Amikor visszajönnek, első kérdésünk, mit jelent az, hogy újra élelmet hoztak. Délelőtt már kaptunk a külföldi segélyből tíz láda zsírt és 65 csomag, mintegy 13 mázsa száraztésztát, mondja Adamik László. Most pedig egy teherautó krumpli és kb. 30 mázsa rizs érkezett. Kik kapják és hogyan osztják el az élelmiszert? Dr. Babócsa Endre címzetes apát és Köttő Józsefné, a HNF kerületi bizottságának titkára, az ideiglenes nemzeti bizottság tagjai a tanács szociálpolitikai osztályának segítségével gon196