Kenedi János (szerk.): Bibó-emlékkönyv 2. (1991)
II. Tanulmányok (folytatás) - Domokos Mátyás: Elmaradt kollokvium helyett
10 Domokos Mátyás Lászlóig, Illyés Gyuláig és Veres Péterig a népi mozgalom irodalmából eredt. Sokhelyütt, így Makón is, kiegészülve József Attila költészetével (a nevezetes Cserépfalvi-féle Összesből). Ilyen értelemben tehát Illyés Gyula sokat vitatott tétele: „a népi irodalom - a magyar irodalom”, számunkra valóság volt, méghozzá gyújtó hatású realitás, amelynek igézetében nemzedékemnek környezetemben lévő tagjai, iskolabeli padszomszédaim forradalmi idealizmussal várták, hogy láng csapjon végre „az ódon, vad vármegye-házra”. (Osztályhelyzetre és származásra való tekintet nélkül, ugyanúgy, ahogyan a Válasz és a Márciusi Front körül szerveződött „második reformnemzedék” nem szegényparaszti és nem munkásszármazású tagjai, mint Sárközi György vagy éppen Bibó István.) A másik pólus, amit a kor véres történelemformáló eszközei - a T-34-esek, a sorozatvető Katyusák, a szőnyegbombázó Liberátorok rajzoltak fel Európa térképére, iszonyattal hitelesítve Ortega, Spengler és Bergyajev komor látomásait a „tömegek lázadásáról”, a nyugati kultúra „alkonyáról” és az „új középkorról”, amely mindenestül elnyeli és szétmorzsolja a tiszta, humánus európai gondolkodásnak az eredményeit és azt az erkölcsét, amelyet Thomas Mann könyvei testesítettek meg a számunkra. - De hihető-e egyáltalán, hogy a háborús elzártság kellős közepén, Greenwichtől 20 fokkal keletre, egy dél-alföldi mezővárosban ilyen eszmék és ilyen könyvek foglalkoztattak fiatalembereket, kamaszokat? A szomszédos Vásárhelyről írta meg Móricz, hogy volt esztendő, amikor egyetlen könyv se talált gazdára a városban. A szellemi és társadalmi érdeklődés tekintetében, igaz, Makó kivételes helynek számíthat, hiszen itt alakították meg 1913-ban az Érdeky vendéglőben a Köztársasági Pártot; 1937-ben egy homokszállító dereglyén itt szövegezték meg a Márciusi Front Makói Kiáltványát. De hát nincsen ebben semmi meglepő, hiszen a kiegyezés évtizedeiben itt volt a legerősebb a 48-as Függetlenségi Kossuth Párt; itt választották meg képviselőnek - 1884-ben - Justh Gyulát, „az utolsó hídfőt”; a város és környéke tele volt 48-as olvasókörökkel, s a Kossuth Párt helyi vezetői hívták életre a hagymakertészek egyesületét is, amelynek 1931-ben még egyetemistaként lett titkára Erdei Ferenc. Ami pedig a könyveket illeti: a makói megyeháza könyvtárában például akár Karl Marx Das Kapital című háromkötetes főmúvének első (!) kiadásából tájékozódhatott a jámbor érdeklődő (tudtommal nem volt ilyen érdeklődő) az ember társadalmi ontológiájának alapkérdéseiről. De a magyar irodalom már említett művei mellett egy szűk körön belül Thomas Mann könyvei is kézről kézre jártak; az említett történetfilozófusok munkáit is itt olvastam, sőt: A tiszta ész kritikáját is, valamint Nietzschét, Schopenhauert, Descartes-ot, Bergsont, Leibnizet, Platón dialógusait és Arisztotelész Metafizikáját. - Ezért mentem filozófia szakos bölcsésznek.