Kertész Imre: Sorstalanság (Kertész Imre összegyűjtött művei, 1993)

„Valami mást kapunk, mint amit szok­ványos regénytől, akár lágerregénytől várhatnánk” - írta a Sorstalanságról Spiró György: „létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátáit is szétrobbantja.” A Sorstalanság a legmegrázóbb ma­gyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stá­cióit rajzolta meg első jelentős művé­ben. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálat­ra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek pok­lában nemcsak a való életről s a törté­nelemről való tudás, hanem még a min­dennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyo­­másos, abszurd világa ez. Aki elszenve­dőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valósá­gához. A Sorstalanság a legjobb magyar elbe­szélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatat­lan stílust eredményez. Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben - nem kevés viszontagság után - 1975-ben jelent meg, azonnal a

Next