Kiss Jenő - Pusztai Ferenc szerk.: Magyar nyelvtörténet (Osiris tankönyvek, 2003)
A magyar nyelv története - Az ősmagyar kor
122 I AZ ŐSMAGYAR KOR gyalt kétnyíltszótagos tendencia következményeként is. így például a felszólító módjel már az ősmagyar kor második felében bizonyára az igék mássalhangzós tövéhez járult (*várokon > *vároyon > váryon > várjon). Ha a módjel t, d, 1, n-hez kapcsolódott, s e kapcsolat magánhangzók között állt, nagy valószínűséggel azonnal gemináták, azaz sorozatosan hosszú mássalhangzók lettek belőlük. Korai nyelvemlékeinkjeiölik is e hosszúságot: HB.: bulfajja (= bocsássa), vezeffe (= vezesse); HB.: oggun [addzson] (= adjon); OMS.: ullyetuk (= öljétek); MünchK. 8vb: mennetec (— menjetek). A MÁSSALHANGZÓRENDSZER VÁLTOZÁSA AZ ŐSMAGYAR KORBAN Zárhangok zöngétlen zöngés Nazálisok Réshangok zöngétlen zöngés Affrikáták zöngétlen zöngés Likvidák Bilabiális P * m ß Labiodentális f-Interdentális (0-) Dendalveoláris t d n sz -z-1 r Alveopalatális s cs Palatális ny j (c's) dzs-ly-Veláris k -g(-1-) 1ÍN i ■ao N A táblázatban félkövérek az ősmagyarban keletkezett fonémák; a kihaltak zárójelben vannak. A mássalhangzórcndszer az ősmagyar kor végén Zárhangok zöngétlen zöngés Nazálisok Réshangok zöngétlen zöngés Affrikáták zöngétlen zöngés Likvidák Bilabiális P b in ß Labiodentális f-Dendalveoláris t d n SZ -z/ r Alveopalatális s CS Palatális "Y J dzs-ly-Veláris k -g’S1 1 E rendszerjellemző sajátosságai: 1. A leglényegesebb újítás a zöngétlen: zöngés szembenállás megjelenése. Ez azóta is meghatározó tulajdonsága a magyar mássalhangzórendszernek. a) A zárhangok esetében teljesen kiépült ap:b,t:d,k :g oppozíció (a k :g-re vonatkozóan azonban ez csak szó belsejében érvényesült).