Kiss Jenő - Pusztai Ferenc szerk.: Magyar nyelvtörténet (Osiris tankönyvek, 2003)
A magyar nyelv története - Az újabb magyar kor
SZOSZERKEZET-TORTENET Horváth László A szintagmatörténet szempontjából az újabb magyar periódus első évtizedei éppen úgy nincsenek megfelelően feltárva, mint az újmagyart zárók. A 20. század második feléről - részben az ekkor megjelent grammatikai szintéziseknek, részben a személyes átélés lehetőségének köszönhetően - többet tudunk. A hozzárendelő szerkezet AZ ALANY A partitívuszi alany továbbra is ritkán fordult elő, de az új magyar korihoz képest más fokhatározó társaságában is adatolható: 1932: „Amit a fahordóktól vásároltam volt, abból még volt jócskán” (NSz.). AZ ÁLLÍTMÁNY Az igei állítmány A kettős állítmány az újabb magyar kor nagy részében is elsősorban erdélyi jelenség maradt, de - feltehetőleg főként éppen az Erdélyből érkező áttelepülők révén - a nyelvterület más tájaira, sőt a beszélt köznyelvbe is behatolt. Úgy tűnik, ez a folyamat a 20. század végén meglehetősen felgyorsult. Ami az írásbeliséget illeti, a kettős állítmány műfaji és regionális terjedése és elterjedtsége feltérképezésre vár. Mindenesetre már József Attila költészetében akad rá ismert példa: 1931: „Villogó szivü, győzni biró/vagyok, kinek kell legyen kedve / igazat tenni” (NSz.). Az ezredfordulóhoz közeledve a szépirodalmon kívül másutt, például a tudományos és ismeretterjesztő prózában is fel-feltűnt: 1990: „Ahhoz, hogy egy ponthoz eljussunk, minden előzőn keresztül kell menjünk” (NSz.).