Klaniczay Gábor - Madas Edit (szerk.): Legendák és csodák (13-16. század). Szentek a magyar középkorból 2. (Millenniumi magyar történelem - Források, 2001)
Geszti János: Kapisztrán Szent János csodái
KAP1SZTRÁN SZENT JÁNOS CSODÁI Kapisztrán Szent János sírja az újlaki obszerváns ferences templomban a szent halála után nyomban zarándokhely lett, mely nemcsak a szomszédos megyékből, hanem az egész magyar királyság területéről vonzotta az embereket. Kapisztrán rendtársa, Marchiai Szent Jakab, 1457 második felében látogatta meg a sírt, és meggyőződött arról, hogy csodák történtek ott. II. Pius pápa 1459-ben felhatalmazta őt, hogy kérjen fel barátokat a Kapisztrán szentté avatásához szükséges bizonyítékok összegyűjtésére. Jakab ezt követően Magyarországra küldte Tagliacozzo Jánost, Kapisztrán kedvenc fiatal rendtársát, aki tanúja volt a szent halálának is. Tagliacozzo magyarországi tartózkodásának végén, 1460 tavaszán történt az első hivatalos kezdeményezés a szentté avatás előmozdítására. Ennek a kezdeményezésnek a terméke volt Mátyás királynak, Újlaki Miklós erdélyi vajdának, Varsányi István obszerváns ferences helyettes provinciálisnak és Újlak városának levélváltása. Ezen kívül készült egy 188 csodából álló gyűjtemény, amelyet Kapisztrán sírjánál, Újlakon, 1460. április 25-i dátummal jegyeztek föl. Ennek a csodagyűjteménynek mind az eredetije, amelyet ma Nápolyban őriznek (Biblioteca Nazionale, Mise. I. H. 44, ff. 126- 157), mind korai másolata (ma a párizsi Bibliothéque Nationale-ban található: Mise. Lat. 5620 A) három újlaki jogász munkája volt, akiket Miklós vajda néhány Jűvatalnoka jelölt ki. Egyikük a város jegyzője, Arezzói Guidó, a másik kettő „jó hírnevű” polgár volt. A gyűjtemény bevezetőjében kijelentették, hogy akkor kezdték el lejegyezni a csodákat, amikor „meggyőződtek ennek az embernek a csodatételeiről”, tehát valószínűleg 1458 áprilisában, s „egyszersmind ki is hagytak számos csodát a gyűjteményből”. E gyűjtemény kiadását és fordítását lásd a csatolt bibliográfiában. Ugyanebben az időben Varsányi István helyettes provinciális Battista de Levanténak címzett, 1460. április 5-én kelt levelében a következőket olvashatjuk: „E feladat elvégzésére kijelöltem néhány kegyes és áhítatos testvért, akik megfelelnek e szent feladatnak, hogy vizsgálódjanak a mi helyünkön az újlaki kolostorban, amelyet a boldog atya örök pihenése helyéül választott. Azért jelöltem ki őket, hogy összegyűjtsék mindazokat a csodákat, amelyek a boldog atya érdemei által történek, hogy megvizsgáljuk és szorgalmasan lejegyezzük ezeket egy jegyzékben, követve olyan hitelt érdemlő polgárok tanúságát, akiket külön megbíztunk ezzel a feladattal.” Két olyan további csodagyűjteményről tudunk, amelyekre a levél sorai vonatkozhatnak. Az első 404