Klaniczay Gábor - Madas Edit (szerk.): Legendák és csodák (13-16. század). Szentek a magyar középkorból 2. (Millenniumi magyar történelem - Források, 2001)

Klaniczay Gábor: Utószó

fajának kell tekintenünk, amelyet a szentté avatási vizsgálódás során, az új szentjelölt érdemeit dicsőítő prédikációk hatása alatt, a csodahozó ereklyék közelében tolongó, gyógyulást remélő zarándoktömeg élményeinek hatása alatt vetnek papírra. A tanúvallomások elbeszéléseiből figyelemre méltó rendszerességgel bontakoznak ki a csodás gyógyulási történetek típusai, jel­legzetes fordulatai, drámai hangulata. A vallástörténészt elsősorban az ragadja meg, hogy itt megannyi egyéni élménybeszámolót kap a szent természetfe­letti hatalmáról, megannyi konkrét leírást, hogyan élt a csodahit a kor külön­böző rendű és rangú embereiben, s hogy miként élték meg a szent segítségé­vel elért gyógyulást. Az irodalomtörténészek azonban figyelhetnek a másik oldalra is: arra, hogy e csodatörténetek írásba foglalói - hivatásos jegyzők, rendtársak, krónikások, legendaírók - hogyan formálták, hogyan kerekítet­ték ki e beszámolókat, hogyan tették a mirákulumtörténeteket a hagiográfia egyik irodalmi alapműfajává. Jó lehetőséget ad ilyen elemzésre, ha egyes ese­tekben (például Garinus Margit-legendájánál) szövegszerűen össze lehet ha­sonlítani szentté avatási per tanúvallomásainak eredeti lejegyzését a legenda­író ezen alapuló beszámolójával, vagy ha ugyanazokról a csodákról több fel­jegyzés is készült, mint Kapisztrán János újlaki sírjánál, ahol egyszerre, egy­mással párhuzamosan több jegyzéket is állítottak össze az új csodatevő szent kultuszát fellendíteni próbáló, odaadó megfigyelők. A késő középkori hagiográfia és csodahit vizsgálatával foglalkozó gazdag nemzetközi szakirodalom ilyen kérdések vizsgálatát tűzte újabban napirend­re. A kötetünkben lefordított dokumentumok új kiadása és fordítása részben ennek a kutatómunkának a gyümölcse. Az újabb kutatások hívták fel a fi­gyelmet arra, hogy a korábbi évszázadok magyarországi latin nyelvű legen­dairodalmának „klasszikus” alkotásai mellett e bonyolultabb, irodalmiasabb és nemzetközibb késő középkori legendairodalom milyen sokrétű vallási esz­merendszerbe ágyazódik. Hasonlóan újabb keletű az érdeklődés a miráku­­lumirodalom, a csodahit megnyilvánulásai és dokumentumai iránt. E fordí­tások most a nagyközönség számára is bepillantást engednek a késő-közép­kori szentkultuszok összetett világába. Klaniczay Gábor 491

Next