Klaniczay Gábor szerk.: Európa ezer éve: a középkor. II. (Osiris tankönyvek, 2004)
Függelék
■ GLOSSZÁRIUM ■ 413 I. (Anjou) Károly (1227-1285) ■ VIII. Lajos francia király és Kasztíliai Blanka legfiatalabb fia. Apja végakaratának megfelelően apanázsbirtokként megkapja Anjou és Maine grófságokat, majd a tartomány örökösnőjével kötött házassága révén 1246-ban megszerzi Provence-t, mely birtokában érdeklődése a Földközi-tenger medencéje felé fordul. Miután visszatér bátyja, IX. (Szent) Lajos francia király első keresztes hadjáratáról, IV. Ince pápa neki ajánlja fel az általa trónfosztottnak minősített II. Frigyes szicíliai királyságát. A francia király tartózkodó magatartása miatt csak a következő évtized közepén vállalkozik a neki felkínált szerepre, és 1266-ban, a döntő beneventói csata eredményeként Szicília királya lesz. Erős kézzel irányította meghódított_királyságát, amelyből kiindulva egy Konstantinápolytól Tuniszig érő mediterrán birodalom kialakítását kísérli meg. Számos külső ellenfele Szicília elégedetlenjeit támogatva e törekvéseket az ún. „szicíliai vecsernye" (1282) révén hiúsítja meg, amelynek eredményeként a Nápolyba visszaszorult Anjouk végleg elvesztik az ellenőrzést Szicília szigete felett. Hatalma csúcspontján (1268-1282) a szicíliai királyságon kívül a guelf párt vezéreként ellenőrzése alá vonta Közép-Itália számos fontos városát, Róma szenátora volt, és a pápai udvarban is jelentős befolyással rendelkezett. Mecénásként Károly és felesége elsősorban a koldulórendeket támogatták, Károlyt azonban szentté avatott bátyjánál lényegesen visszafogottabb spirituális érdeklődés jellemezte. (MP) I. (Nagy) Károly, frank uralkodó (768-814) ■ Kis Pipin fia, fivérével Karlomannal a frank királyság örököse, majd annak halála után (771) egyedüli uralkodója. 774-től a longobárdok királya, 800-tól császár. A római birodalmi eszme és egység ideájának restaurátora. Környezete az ideális pap-király megtestesítőjeként láttatta. Kormányzatában az írásbeliség gyakorlatát érvényesítette, adminisztrációjában megnövekedett az egyháziak szerepe. Megszervezte az igazságszolgáltatást, uralkodása alatt végbement a vazallusi kapcsolatok intézményesülése. Udvara a vallási és intellektuális műveltség központja, rendeletéivel támogatta az iskolák alapítását. Az arabok, a pogány szászok és avarok ellen folytatott háborúit „szent háborúnak” tekintették, amelyek erőteljes térítő tevékenységgel párosultak. Hódításai birodalmának határait az Ebrótól az Elbáig terjesztették. 00 II. (Kopasz) Károly (823-877) ■ Jámbor Lajos negyedik fia, a verduni szerződésben (843) a nyugati frank királyságot örökölte. 875-ben VIII. János pápa császárrá koronázta. 00 IV. (Luxemburgi) Károly (1316-1378) ■ eredeti neve szerint Vencel, a Károly nevet bérmálkozásakor vette fel. német király (1346-1378), cseh király (1346-1378) és német-római császár (1355-1378), Luxemburgi János cseh király és Premysl Erzsébet fia. A francia udvarban nevelkedett, ahol többek között Pierre Rogertől, a későbbi VI. Kelemen pápától szerezte alapos műveltségét. Az 1330-as évek elejétől kapcsolódott be a politikai életbe, először apja érdekeit képviselte az észak-itáliai városok közötti konfliktusokban, majd 1333-tól morva őrgróf lett. Mivel Luxemburgi János sok időt töltött Csehországon kívül, Károly befolyása egyre növekedett, részt vett a visegrádi királytalálkozón is 1335-ben. 1346-ban Bajor Lajos után német királlyá választják, majd apjának a crécyi csatában bekövetkezett halála után megörökli a cseh koronát is. Jelentősen növelte a Luxemburg-dinasztia hatalma alá tartozó területeket (Lausitz, Pfalz, Szilézia, Pomeránia, Brandenburg). Az 1356-ban kiadott német Aranybullában részletesen szabályozta a császárválasztás módját és lefolyását, a választófejedelmek tartományúri hatalmát. Német és cseh uralkodóként Prágát igyekezett az uralma alatt álló területek kulturális és gazdasági központjává formálni. Prága püspöki székét érseki rangra emeltette, majd itt megalapította Németország és egyben Közép-Európa első egyetemét (1348). Prágában nagy építkezéseket indított, Arrasi Mátyásnak, Peter Parlernek és a kor más kiváló művészeinek adva megbízatásokat. A legfontosabb birodalmi uralmi jelvények és ereklyék védelmére és kultuszuk megerősítésére Prága közelében emeltette Karlstejn (Karlstein) várát. Prágai udvarát felkereste Petrarca is. (NB) V. (Bölcs) Károly (1364-1380) ■ francia király. Papnak készült, de király lett. A százéves háború legnagyobb francia vereségei idején a vidéket dúló francia szabadcsapatok (grandes compagnies) egy tapasztalt katonáját, a breton kisnemes Bertrand du Guesclint nevezte ki hadvezérré, aki öt év