Kőbányai János: Szétszálazás és újraszövés. A Múlt és Jövő, a Nyugat és a modern zsidó kultúra megteremtése (2014)
8. fejezet. Az antitézis: a Múlt és Jövő
AZ ANTITÉZIS: A MÚLT ÉS JÖVŐ | 389 sem fordult, noha 1928-tól folyamatosan, igen lényeges, talán a leglényegesebb szövegeket jelentetett meg a zsidóság szerepéről a magyar szellemi életben, pedig még a Pap Károlyról_való vitájában a cionizmusról is mondott - elismerő - véleményt.127) A stílusra vonatkozó megjegyzés felfogható a Múlt és jövő kritikájának is, amelynek az első korszakánál megmerevedett, homíliával átszőtt publicisztikája a 30-as évek végére - éppen a Nyugat irodalmi stílusforradalma beérése, közízléssé válása következtében - már dagályosnak és anakronisztikusnak tűnt. (Pedig a Libanon sem szűkölködött rabbi munkatársakban.) A Libanon attraktivitása nem a tömegeket célozta meg, hanem épp azt az értelmiségi réteget, amelyet Patai a kezdetektől fogva nem tudott sem szerzőnek, sem olvasónak megnyerni. (Ugyanakkor a Libanon állandó szerzői szerepeltek a Magyar-Zsidó Szemlében és az IMIT Évkönyvekben is.) A lap külseje puritán volt, akár a lapjain megszólaló stílus. Tematikája és rovatrendszere viszont sokkal szűkebb volt a Múlt és Jövőénél. Hiányzott belőle a szépirodalom és a publicisztika. Fő iránya a „zsidóságtudomány”-ba sorolható tanulmány és esszé, filológia és kútfőközlés: „Tanulmányok, cikkek” és „Kisebb közlemények” rovat. Eredetük leginkább a Magyar-Zsidó Szemle hagyományaira nyúlik vissza, de népszerűbb megfogalmazásban s fürgébb reakciókkal. A „Könyvek” és „Kisebb bírálatok” rovat is a Magyar-Zsidó Szemlére hasonlít, de sokkal szélesebb merítésű. Itt a tudomány és szépirodalom sajátos, csak erre a lapra jellemző szintézist alkotott - reprezentatív mintát nyújtva az új szellemi elit tájékozódásában eltolódó hangsúlyokra (a szépirodalom javára), s arra, hogy ennek megfelelően milyen műveltségeszményt igyekeztek olvasóikba plántálni. Hasonló kitekintést és merítést nyújtott a „Folyóiratszemle”, amely minden számban válogatott magyar, héber, német, francia, olasz és angol zsidó lapokból. (így néhányszor a Múlt és Jövő egyegy közleményére is felhívta a figyelmet, de minden külön viszony jelzése nélkül, ami ehhez a lapnagytestvéréhez fűzhetné.) A Múlt és Jövőnek is volt könyv- és folyóiratszemléje, de rendszertelen és csapongó - érdeklődésben és nívóban egyaránt. Itt a nívó és a számról számra „szállított” választék lenyűgözően magas és gazdag volt. Igaz, hogy csak nyolc évről van szó, de ez a Nyugat hasonló rovatait is messze felülmúlta - igaz, ezt a rovatot mindkét helyen javarészét ugyanazok írták. Kikből állt ez az új raj? A zsidó belső kulturális tér sajátos vetületével állunk szemben. A folyóirat színvonala és személyi összetétele a magyar-zsidó szellemi élet félévszázados munkájának az eredménye, amely egyaránt formálódott és bontakozott ki a manifeszt és a nem manifeszt zsidó kulturális térben. Azaz maga volt a kétféle szétszálazó és újraszövő program és stratégia harmonikus összegzése - lenyűgöző eredménnyel. Csak sajnálni lehet, hogy a történelem nem adott ennek a szellemi közösségnek kiforrásra és kultúrateremtésre elég 127 Németh László: „Két nép”, Válasz, 1935/10., hozzáférhetőbb Pap Károly: Zsidó sebek és bűnök és más publicisztikák, Budapest, 2000, 86-99.