Koestler, Arthur: A láthatatlan írás. Az önéletrajz második része (1932-1940) (Osiris könyvtár - Irodalom, 1997)
Harmadik rész. Száműzetés (1933-1936) - 15. Költői közjáték
akik folyamatos lelki válságban leledzettek. Aranka mostanra már kissé megfakult klasszikus szépség volt, és figyelemreméltóan intelligens nagyasszony, aki saját veleszületett rosszindulatúságával szüntelen, de eleve kudarcra ítélt háborúban állt. Mintegy húsz évvel korábban a magyar költőóriás, Ady Endre múzsája volt; Ady így jellemezte: az életet mohón szomjazó csitri egy angyal arcával és egy utcagyerek jellemével. Udvarlója, Csűri blazírt fiatalember volt; mesternek szólította és tenyérbe mászó tisztelettel vette körül Karinthyt, aki mindezt úgy viselte el, mint foxterrier csaholását egy idős bernáthegyi. Minthogy Aranka nem volt hajlandó háztartást vezetni, az egész udvar vendéglőkben étkezett; Karinthy gálánsán fizetett mindenkinek, miközben tele volt adóssággal, és Az Est, egy kisszerű bulvárlap számára heti három írást kellett kiizzadnia. A Karinthy asztalánál eltöltött hosszú esték, a belőle áradó rezignált tolerancia, ahogy figyelte udvarának csacsogását és veszekedését, először éreztették meg velem annak a magánynak a mélységeit, amelyben némelyik művész élni ítéltetett. A Karinthy műtétje és halála közötti időben Csűri elhagyta Arankát. Aranka öngyilkos akart lenni. Kivetette magát egy ablakon, de csak a medencéjét sikerült eltörnie, és örökre sánta maradt. Nyomorúságának a nácik vetettek véget. Aranka zsidó származású volt; vagy haláltáborban végezte, vagy öngyilkos lett - már nem emlékszem. A magyar irodalmi élet két kiemelkedő alakja: a költő József Attila és az esszéista Ignotus Pál különösen jó barátságban volt a cég tagjaival. Bár József Attilát halála után hazájában már a nemzet legnagyobb költőjének tartják, művei Nyugaton gyakorlatilag ismeretlenek. Ez jogosít fel arra, amit a következő néhány lapon írok, s nem a jó barát elvesztése fölötti személyes érzelmeim. József Attila 32 éves korában követett el öngyilkosságot; művei és személyes sorsa egyaránt a kor rettenetes szimbólumai. Egyfajta huszadik századi Villon volt, kinek mind élete, mind pedig költészete korának két csalfa pólusa: Marx és Freud körül forgott, s halálában mindkettő áldozatának is tekinthető. 1905-ben született, apja napszámos volt, anyja mosónő. Amikor hároméves volt, apja elhagyta őket, s Attila hétéves koráig egy árvaházban nevelkedett. Iskoláskorában filmszínházi jegy-195