Koltai Tamás: Tribuletto avagy a színház érzékisége (1998)
Musi-kell?
Mostan Pesten két operettet játszanak — színészekre. Az egyiket a József Attila Színházban. A Párizsi divat a Békeffy-Lajtai-szerzőpár fiatalkori zsengéje. Rügy, kifakadás előtt. Alig látszik. Szinte nincs. A „nagy tavaszi okkázió” kell hozzá, hogy piacra merjék dobni az alig létezőt. Benedek Miklós a merész. O az IllatszertárvA triumfált ugyanitt. De akkor volt darab; olyan, amilyen, ám mégiscsak darabféle. Itt csak akar lenni. Fess földbirtokos, színésznő szerető, gáláns divatszalon-tulajdonos, bátortalan alkalmazott, meg a kis eladólány, aki eladó lány, és a ruhakölteményeket hordja (dobozban). Mese a masamódról, a kollekció együtt van, de a mesemód még nincs kitalálva, hiányzik a cselekmény, a fordulat, az ötlet, gyöngécske a csevely, és a slágeroperett számai is csak kerülgetik a fület, nem másznak bele. Ez a kis semmi bizony eltart három és fél órát, ami rendkívül hosszú idő, túl hosszú idő, kivéve, ha az előadást „kitalálják”, és ilyen választékos ízléssel tálalják. Valami nagy dolog, hogy ebben a műfajban magyar színpadon van kecs és báj. Finomság és gálántéria. Szecessziós stíl a díszletben (Horesnyi Balázs), túlzások nélküli pompőz elegancia a főszereplővé tolakodó ruhákban (Szekulesz Judit). Jó nézni, még fél tizenegykor is. Kellemes a szemnek. A tipp-topp úriemberség rendezőben kivesző divat. Benedek dobozból csomagolja ki, makulátlanul, az eladást. Arra is van gondja, hogy egyforma magas táncosnőket válasszon: egyenszabású próbababa-masamódok illegnek Bóbis László koreográfiájára. Decensen körbe-körbefordul a forgószínpad, egy-egy kimerevített, békebeli operett-élőképpel. Nem a vurstli csiricsáré ringlispílje, hanem a nosztalgiapanoptikum, emlékeztetőül, milyen az, amikor a jó ízlés a zsinórmérték. És színészek játszanak operettet. Mihályi Győző, snájdigan, lenyalt hajjal, búgó baritonként. Fehér Anna, enyhe moziszínésznős stichhel, mértékletes közönségességgel. A főiskolás Gubás Gabi őszinte, üde, ártatlan üdvöskeként. Besenczi Árpád mint csábítónak induló, ősz halántékú operett-rezonőr. Schnell Ádám, félszeg szemtelenséggel avanzsálva három felvonás alatt üzlettulajdonossá és házasemberré. Háda János fürgén és aluszékonyan mint éjjel-nappali fregoliszolga. Radó Denise és Szabó Éva kulturáltan, epizódszerepben. Mind egy szálig féltve őrzik a színház ázsióját. Benedek nem engedélyez operettfroclizó gúnyt, még egy ironikus fintort sem. Romantikus, gyöngéd szeretettel dajkálja föl a kis koraszülöttet. A második felvo-242