Kornai János: A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz (2005)
6. A forradalom - és ami utána következett / 1956. október 23-1959
Jorgosz kedves és okos fiatalember volt, Friss István aspiránsa. Ebben a minőségében járt be az intézetbe, ahol barátságba keveredett Nagy Andrással és velem. Sokszor eljárt hozzánk. O - teljesen legálisan - Franciaországba és Angliába készült, s elvállalta, hogy kiviszi magával Fekete tanulmányát, és ott átadja Kendének és Fejtő Ferencnek, a Párizsban élő legendás hírű történésznek és publicistának.* Nem én bíztattam erre, de tudtam róla. Amint az Jorgosz rendőri vallomásából kiderül: Fejtőéknek fontos volt, hogy Jorgosz az én nevemre is hivatkozhatott. Ez segített meggyőzni a párizsiakat, hogy nem provokációról van szó. A tanulmány megjelent vezető francia értelmiségi fórumokon, és nagy feltűnést keltett.72 Jorgosz velem állapodott meg abban a rejtett üzenetben, amellyel visszajelzi, hogy a tanulmányt eljuttatta a címzettekhez. Jorgoszt zaklatta a rendőrség.73 Párttag volt, s emiatt az ügy miatt kizárták a pártból. Nem sokkal később véglegesen elhagyta Magyarországot. Jorgosz Vasziliu három évtizeddel később, 1988-ban a Ciprusi Köztársaság elnöke lett.** De térjünk vissza 1958—1959-be és a Gyorskocsi utcába. Kiderült - és ezt Fekete és Vasziliu beismerő vallomásai után nem is lehetett letagadni -, hogy kapcsolatot tartottam fenn Kende Péterrel,74 és hogy tudtam a Hungaricus kicsempészéséről.75 Azt tehát egyértelműen rám lehetett bizonyítani, hogy „elmulasztottam a feljelentési kötelezettséget”.*** A Hungaricus kijuttatása esetében nyilvánvalón megszegtem azt az elhatározásomat, hogy nem vállalok politikai aktivitást, és elzárkózom attól, hogy illegális akciókban vegyek részt. Nem tudok világos magyarázatot adni arra, hogy mi késztetett az inkonzisztenciára. Talán az, hogy a baráti szálak szövevényében nagyon nehéz újra és újra nemet mondani minden hívó szóra. Korábban a magam által felállított tiltásokat betartva ismételten elhárítottam, amikor a legközelebbi barátaim politikai akciókban való részvételre invitáltak. Fekete Sándor a barátom volt, bár nem olyan közeli, mint Kende, Lőcsei vagy Gimes. Amikor a Hungaricus kiküldésének gondolata felmerült, Kende már Pá* Fejtő Ferenc emigrációja előtt, József Attilával együtt, a Szép Szó egyik szerkesztője volt. Nagy tekintélyre tett szert Franciaországban, a kelet-európai térség egyik legismertebb szakértőjének tekintik. Azokban a hetekben, amikor ezeket a sorokat írom, ünnepelte magyar barátaival együtt 95. születésnapját. ** Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke 1990-ben Japánban vett részt egy fogadáson, amikor melléje állt valaki, és - kissé idegen akcentussal, de folyékony magyarsággal - megszólalt: „Én is egy magyar elnök vagyok.” Jorgosz volt, aki akkor még a ciprusi elnöki méltóságot viselte. *** Mindez rákerült a „priuszomra”, amelyet - ahányszor csak valamilyen összefüggésben beleütköztek a nevembe - újra és újra elővettek. „Tudomása volt a »Hungaricus« című ellenforradalmi kiadvány nyugatra küldéséről. 1957-ben kapcsolatot tartott egy illegális ellenforradalmi csoport nyugatra szökött tagjával. 1959. II. 9-én rendőrségi figyelmeztetésben részesült” - ez a szöveg állt a kartotékon. 131