Kornai János: A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz (2005)
8. Matematikai módszerek közgazdasági alkalmazása / 1957-1968
Tamást a perben sokadrangú vádlottként elítélték. Kb. egy évet töltött vizsgálati fogságban, majd börtönben. Egy ízben egy-két - a közös kutatásunkkal összefüggő - matematikai kérdést írtam össze és ezt átadtam feleségének, Manyinak. Azt javasoltam: próbálja továbbadni Tamásnak, hogy gondolkozzék ezeken a kérdéseken a börtöncellában. Nem a szakmai problémát éreztem sürgősnek, hanem azt képzeltem: segít Tamáson, ha egy izgalmas szakmai probléma eltereli a figyelmét a börtönélet viszontagságairól.* Szegény Tamás, dehogy is gondolkodott ő matematikai vagy közgazdasági problémákon! Öngyilkosságot kísérelt meg. Ez már a későbbi depresszió katasztrofális előjele volt. Szerencsére megmentették az életét. Tamás még börtönben volt, amikor engem kitettek a Közgazdaságtudományi Intézetből. A Könnyűipari Minisztérium segítségét kértem, hogy könyvméretű kéziratunkat publikálhassuk. Készek voltak segíteni, vállalták a nyomdai előállítás költségeit, de ragaszkodtak ahhoz, hogy a börtönben ülő Lipták Tamás neve ne szerepeljen rajta. Felkerestem Rényi Alfrédot, Tamás főnökét és atyai barátját, akivel abban egyeztünk meg, hogy Tamás neve helyett ez a formula szerepel majd a címlapon: „a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutatóintézetének közreműködésével”. A dolgozat végül is - sokszorosítási technikával, eléggé primitív külalakkal, mégis igazi „könyvként” - 1958-ban megjelent.92 A könyv irodalomjegyzékében szerepel - a magyar könnyűiparról szóló empirikus munkák mellett - néhány nyugati közgazdasági mű az én akkori tanulmányaimból. Az 5. fejezetben felsorolt névsorból például itt olvasható Erich Schneider és Jan Tinbergen neve. Mai szemmel nincsen ebben semmi különös. Ám 1957-ben Magyarországon nem volt még szokás pozitív hangsúllyal „burzsoá közgazdászokra” hivatkozni. Amikor Tamás kijött a börtönből, elhatároztuk, hogy munkánk eredményét Nyugaton publikáljuk. Folyóirat-terjedelmű, angol nyelvű cikket készítettünk.** Tamás elemében volt. Én csak akkor kezdtem megismerni a nyuga* Az elképzelés nem volt teljesen ostoba. Később kiderült, az 1956-os elítéltek között volt olyan, aki nyelvet tanult, fordított, és voltak írók, akik megpróbálkoztak irodalmi mű alkotásával. ** Magyar szövegünket (báró) Hatvány József fordította angolra. Az ő élettörténete nem egy lábjegyzetet, hanem külön regényt érdemelne. A dúsgazdag, híres Hatvány család egyik tagja volt. Unokaöccse volt Hatvány Lajosnak, Ady és József Attila egyik „felfedezőjének”, e két irodalmi óriás és sok más író nagylelkű támogatójának, a magyar irodalmi élet lelkes szervezőjének és rangos művelőjének. Hatvány József Cambridge-ben tanult, fizikusként, és anyanyelvi tökéletességgel elsajátította az angol nyelvet. Angliában kommunista lett. A háború után kötelességének érezte, hogy visszatérjen a szocialista Magyarországra. Itt „angol kémként” börtönbe vetették. Hiszen mi más motiválhatta volna ezt a lelkes ifjú kommunistát, aki otthagyta a kényelmes angol akadémiai életet, szakított gazdag és előkelő családjával és hazatért, mint az, hogy nekilásson kémkedni? Amikor 1954-ben kiengedték a börtönből az embereket, ő is kiszabadult, de 1956 után megint lecsukták. Második kiszabadulása után egy ideig fordítással kereste meg a kenyerét. Próbált olyan munkákat találni, amelyek nemcsak pénzkeresetet hoztak a 148