Kornai János: A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz (2005)
15. Barátságos, távolságtartó kritikával / 1968-1989
Előkerült a titkos irattárból egy másik „Napi Operatív Információs Jelentés” is, 1985. április 26-i keltezéssel.184 A 7. pont szerint én március 7-én egy New York-i intézetben előadást tartottam. Szerintük ez az intézet (idézem) „a CIA védnöksége” alatt működik. Y. Y. rendőrvezérőrnagy, főcsoportfőnök-helyettes utasítására ismét vizsgálatot indítottak. Persze, akárcsak az imént említett másik esetben, ismét semmit sem tudtam a dologról. „A III/II-l. osztály nézze meg Komáit” - adta ki a parancsot a vezérőrnagy. A „megnézés” azt jelentette, hogy - ismét előkotorták a kartotékjaimat,* az első dokumentum alapján a másodikat és a harmadikat stb., tehát mindazokat az iratokat, amelyeken a rám nézve terhelő adatokat tárolták. Nem tudom követni, milyen sorrendben szedték elő a dossziékat. Az bizonyosnak látszik, hogy újra kézbe vették azt az összefoglalást, amit az imént említett, 1981 -es feljelentés kapcsán állítottak össze. Az ügyemre utaló összefoglaló kartonon kézírással olvashatók a fő adataim (szó szerint idézem): „Kornai János, magyar közgazdász, MTA Közgaz.tud.Int. mtársa, címzetes egyetemi tanár (meghiúsult beszervezés).” Utána sorolják azoknak a dossziéknak az ügyiratszámait, amelyek velem kapcsolatos adatokat tartalmaznak. Az utolsó kézírásos jegyzet ezen a papírlapon:185 „III/II-20: 85 vendégprof. az USA-ban. Meghívták a CIA ea-ra.”** Érdemes feleleveníteni ezeket az eseményeket, amikor azt próbáljuk utólag értékelni: milyen volt az a politikai-társadalmi struktúra, amelynek keretei között a reformfolyamat végbement. Elöl, a színfalak előtt, barátkozik a magyar és a nyugati értelmiség, s nagy komolyan vitatkozunk Oscar Lángéról és az árakról. Hátul, a színfalak mögött folyik a besúgás, a szimatolás, az árulás. Mai szemmel visszatekintve Visszatérek a gazdasági reform világába. Újraolvasva a magyar reformról írott tanulmányaimat, megnyugvással állapíthattam meg, hogy mai szemmel is vállalhatom azt, amit akkor írtam. Ha ma újra publikálnám ezeket a munkákat, legfeljebb itt-ott kellene egy-egy kiegészítő vagy magyarázó lábjegyzetet hozzáfűznöm, mégpedig azokon a helyeken, ahol az öncenzúra visszatartott a teljes szókimondástól. Teljesen indokolt volt, hogy tanulmányaim felhívták a figyelmet a reformfolyamat felemás voltára, és igyekeztek szétoszlatni a hamis reményeket. Ezt az utólagos konfirmálást megadhatom magamnak, ami a helyzet pozitív leírását és elemzését illeti. Más kérdés az értékelés. A reform adott teljesítményére ma jobb osztályzatot adnék. Utólag persze könnyű okosnak lenni, * „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktába írják, miről álmodoztam,/ s azt is, ki érti meg./ És nem sejthetem, mikor lesz elég ok,/ előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” (József Attila Levegőt című, 1934-ben írott verséből; 2003, 434-435. p.) ** Feltételezem, hogy „ea” előadást jelent. Itt bizonyára magát az 1985-ös feljelentést idézik, s mint valami nyilvánvaló tényt szögezik le, hogy ez egy „CIA-előadás”. 296