Kõrösi Zsuzsanna (szerk.): Egy magyar republikánus életútja. Kozák Gyula és Kõrösi Zsuzsanna interjúi Kende Péterrel (Budapest, 2019)
Családi gyökerek, gyerekkor és iskolás évek
CSALÁDI GYÖKEREK, GYEREKKOR ÉS ISKOLÁS ÉVEK • 35 Aztán Wilhelm Röpke. Röpke munkái voltak a világgazdasági referencia a magyar középosztályi értelmiség számára. Azután, mit tudom én, Leopold von Ranke történeti munkái és ilyesmi. Tehát ami a harmincas években a mûvelt ember olvasmányanyaga volt. KOZÁK GYULA: És szépirodalomból? KENDE PÉTER: Szépirodalomban apám lépést tartott a kor újdonságaival, ennélfogva Thomas Mann, Roger Martin du Gard beletartozott. És Margaret Mitchell is benne volt, és persze Cronin, a Réztábla a kapu alatt . H. G. Wells, aki valamilyen okból iszonyú népszerû volt Magyarországon a század elejétõl egészen a harmincas évekig. Mindent kiadtak H. G. Wellstõl, aki egyébként egy középszerû szerzõ. Azt hiszem, én H. G. Wellstõl sokkal többet olvastam, mint bármelyik kortársától. Tehát egy ilyen jelentéktelen szerzõtõl legalább tíz-tizenöt könyvet olvastam: a tudományos munkáit, A világtörténet alapvonalait meg az összes science fictionjét, az Amikor az üstökös eljönt, A láthatatlan embert stb. De a magyar irodalomban apám nem nagyon tartott lépést a korral. A Nyugat nemzedékénél megállt, és a harmincas évek irodalma nagyon kevéssé volt a polcunkon. De azért nem mondom, hogy egyáltalában nem. A népi írók közül sok megvolt. Féja Géza biztosan megvolt, emlékszem, olvastam is a Viharsarko t. Még egy vagy két ilyen munka volt a polcon. De például Szabó Zoltán-könyv nem volt nálunk, azt tudom. Kovács Imre Néma forradalma megvolt. Veres Pé ter-könyv volt egy-kettõ. József Attilát az unokanõvéreim adták a kezembe. A folyóiratok közül kizárólag a Századunk járt nekünk. Apámnak nem na gyon volt ideje a szakmai életén kívül olvasni. És most egy fontos dologra ki kell térnem. Apám franciás mûveltségû volt. Apámnak az aufklérista világnézetét a francia 19. század determinálta. Ennélfogva a mi könyvtárunkban dominált Zola, Anatole France, késõbb Roger Martin du Gard. Apám régebbi szerzõket is szeretett olvasni, Condorcet-t például, azután egy csomó tudományos francia szerzõt. A francia mûveltséget olyan fontosnak érezte, hogy mi gyerekkorunkban majdnem tíz évig tanultunk is franciául. Az iskolában németet tanultam szükségképpen, és latint, már a német iskolában is latint, és amikor felsõ osztályba kerültem, akkor görög lett a következõ antik nyelvem. És én jó latinista voltam, úgyhogy engem kvázi kényszerítettek arra, hogy ógörögöt tanuljak. Úgyhogy én végül is görögbõl érettségiztem. De teljesen elfelejtettem a görögöt. És a jó latinistaságom se ment odáig, hogy igazán latin auktorokat olvassak a középiskola után. A középiskolában olvastam, ami minimumot kellett olvasni, de sose olvastam magánszorgalomból latin auktorokat. Én különben abban az idõben, amikor a Trefort utcába jártam, klasszika-filológia pályára készültem. De aztán ezt a háború elsöpörte. Tehát a franciás mûveltség volt az alap, és ez azért fontos, mert végül is nem egészen véletlen, hogy én Franciaországba jöttem ki 1957-ben.