Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története 2. (1994)
20. A "visegrádi remete". Hívek és ellenfelek
Fejét büszkén még mi tartja? Talán a harci sebhely rajta? Mert bízva vár a jobb jövőre Mikor majd egynek látja a hazát, Harsogni hallja az ő igazát, Mikor a nemzet bekopogtat nála S rajongva mondja: „Hála néked, hála! Bántottalak, bocsánat érte.” Éljen! S fog élni, míg ezt meg nem érte. Itt már nincs szó gyanúról, bizonytalanságról, vádak tisztázásáról, csak a nemzeti közhangulat megváltozásáról, amely - a költő reménye szerint - előbb-utóbb bekövetkezik. Kozma Andor, a tábornok közeli, személyes ismerőse jegyezte fel Görgey szavait nem sokkal ezután: „Én csak azt nem értem, hogy a dicsérőim minek keresnek bennem egyebet, mint csak azt, a mi igaz: olyan ember voltam, aki teljesítette azt, amit kötelességének érzett. Hogy aztán mi sikerült, mi nem, az más, de nem tettem mást, csak a kötelességemet, hanem azt megtettem.”21 A század utolsó évtizedében a Görgey szerepével foglalkozó kisebb-nagyobb sajtóközlemények, adalékok22 még nem jeleztek a közvéleményben hangulatváltozást vagy megnőtt érdeklődést a tábornok iránt a nyolcvanadik születésnap alkalmával sem. M agánúton viszont már befutott jó néhány üdvözlő levél, részben egyszerű emberektől. Egy „felvidéki tanítónő”, ismeretlenül, nagyapja szavait idézte arról, hogy életét a fegyverletétel mentette meg.23 Nagy Domokos, Tordáról, gyakorlatlan betűivel köszöntötte a „páradan, dicső vezért”. Thoroczkay Sándor ugyancsak Erdélyből, de mint „nagybirtokos”, és a 73. honvédzászlóalj egykori hadnagya üdvözölte, azok sorából, „lak az 1848. év óta Tábornok úrnak bámulói és tisztelői”. Jól tudja — írta -, hogy „nem a győzelemért, melynek kivívására számunk elégtelen volt, hanem a becsületért harcoltunk, melyet - gondolom - meg is mentettünk”. Radványi Aladár az évforduló alkalmával Görgey tiszteletére ünneplő verseket adott ki Nagyváradon.24 Újváry Ignác a Hajdúságból köszöntötte a tábornok „rendkívül imponáló egyéniségét”. Rajnay István gyulafehérvári ügyvéd pedig, akit egykor, 1849 augusztus elején, „a muszka sereg által fenyegetett Nagysándor tábornokhoz” küldött futárként Debrecenbe, majd századossá előléptetett, személyesen is felkereste. S a következő évben, 81. születésnapja alkalmából ismét közölte vele, hogy ő Görgey hazafiságát azóta is, hogy 1868-ban a honvédegyletből kilépett, minden lehető alkalommal, „mindenki előtt beigazolni” törekedik.23 Személyesen kereste fel Görgeyt Verpelét „paraszt bírája” is, Czipó István, előadva, hogy legutóbb, Egerben, egy „Kossuth-imádó” mérnökkel szemben, mint „független paraszt ember” hogyan védte meg a tábornokot.2' 137