Kosztolányi Dezső: Tükörfolyosó. Magyar írókról (Osiris klasszikusok, 2004)
Írók előadóestje
ÍRÓK ELŐADÓESTJE A háború után sopánkodó hangok hallatszottak: vajon lesz-e hirtelen sugárba szökkent modern irodalmunknak méltó folytatása? Mostohább körülmények között alig nőtt fel még nemzedék, mint az, mely az iskola padjaiból került a lövészárokba, s aztán hazajövet egy kifosztott, elbágyadt, érdeklődés nélküli országot talált. Ma este a fiatal, húsz-harminc éves írók legértékesebbjei léptek fel a Zeneakadémia dobogóján. Jelentkezésük eleven cáfolat a fönti kétségekre. Költőik, regényíróik, esztétikusaik egyaránt magas színvonalúak, magyarok s emberiek, európaiak, a legszebb értelemben. Babits Mihály nyitotta meg az estét szárnyaló szavakkal. Komlós Aladár arról beszélt, hogy ezt az írói csoportot semmi sem fűzi egymáshoz, nincs programja, de még ezt sem hangsúlyozza, még a programtalanság sem összekötő kapcsa. Ignotus Pál okos dolgokat mondott a mai közönségről: a régi legalább sznob volt, ha könyvet olvasott, nem a könyvet élvezte, hanem azt a gondolatot, hogy könyvet olvas, de ez a mai közönség a sznobtalanság sznobja, azzal tüntet, hogy semmi komoly, mély dolog nem érdekli. Zsolt Béla keserűen szellemes fohászt intézett a mai olvasóhoz, mely voltaképp semmit se akar. Két költőnő verseit hallottuk: Török Sophiéit és Mollináry Gizelláéit. Mind a kettő nemesen egyszerű, mélyen járó. Költeményeiknek szívhangjaik vannak. Fenyő László, Rozványi Vilmos, Szabó Lőrinc, Sárközi György, Fodor József versei szerepeltek még a műsoron, s a jelenlevők meggyőződhettek arról, hogy a fiatal költészet nemcsak tartalmas, hanem széles skáláj ú is. Erdélyi József megindító magyaros versei nagy hatást keltettek. József Attila, aki kitűnő és nagyon kedves előadó is, három költeményét adta elő. Ezekből valami mosolygó kedély sugárzik, megejtően. Komor András készülő regényének utolsó fejezetét mutatta be, mely telis-tele van jó megfigyeléssel, nem közönséges humorral. Kodolányi János kis rajza pompás. Ascher Oszkár Molnár Ákos A betörő című szatirikus novelláját mondta el. A novella lélektani szövése, kaján emberismerete s az előadás ötletes frissessége tapsvihart keltett. Az est a mai magyar irodalom gazdagságának meggyőző, örvendetes tanúsága. • Pesti Hírlap, 1928. december 15. • 651 •