Kosztolányi Dezső: Tükörfolyosó. Magyar írókról (Osiris klasszikusok, 2004)
Széchenyi István
SZÉCHENYI ISTVÁN Ez az egyemeletes kastély a Széchenyi család ősi fészke. Virágágy van előtte, évszázados fák, melyek túlnőnek a tetőn, ott széttekintenek, kíváncsian és halkan zúgnak. Amint tülköl gépkocsink, a borostyánnal befuttatott kapuboltozatnál feltűnnek az urasági inasok, feketében, fehér nyakkendővel, borotváltan. Nem értesítettük őket. De ők mindig készenlétben vannak már évszázadok óta. Könnyed vigyázzállásban várnak. Szinte személytelenül felelgetnek kérdéseinkre. Nem tekintenek szemünkbe. A kastély a rengeteg termével, a zegzugos folyosóival, a fényesre kefélt csigalépcsőivel ma teljesen lakatlan. Csak a múlt lakik itt, az emlékek és a csönd. Olykor valaki leutazik a családból, holmi gazdasági tárgyalásra, egy éjszaka itt hál valamelyik mennyezetes ágyban, s másnap továbbmegy. Ödön majolika petróleumlámpák várják a vendégeket, mindig megtöltve, mindig lenyírt, tiszta béllel. Itt a villany nincs bevezetve. Különben minden úgy van, amint Széchenyi István hagyta. Köpcös, fehér kandalló. Régi térképek. Egy angol lóversenylap. Az első dunai gőzhajó kicsinyített mása. Lehangolt Bösendorfer-zongora. Egy játszma kártya. Üveg alatt a végrendelete, ezzel a fölírással: Mein Testament. Azután majdnem minden szobában dámajátékok, sakkok fölállított bábukkal. A sakk volt utolsó szórakozása. Még a döblingi tébolydában, a házkutatást végző rendőrtiszttel is sakkozott, a titkárjával is, az öngyilkossága előestéjén, és minden játszmát megnyert. Nehéz, nemes bútorok, melyeket a XVIII. század még egyéni angol ipara remekelt. Az ebédlőasztal akkora, mint egy csatatér, s a kényelmes székek marasztalnak, nehéz belőlük fölkelni. Crescencnek, a „forrón szeretett hitves”-nek képe a falon, rózsás tejhab arccal, mosolyogva, dagadó keblekkel, fűzőben, kissé kövérkésen, a kor ízlésében. A díszteremben Georgius Széchenyi, a XVII. századi ős, ki II. Rákóczi Ferenc kurucai és Lipót labancai között sikertelenül közvetítette a békét, a primus aquirens, az esztergomi érsek teljes díszben, egy óriási, gyémántokkal rakott keresztet mutatva felénk, félszeg mozdulattal, mintha ezt mondaná: In hoc signo vinces. • 88*