Kovács Imre: Népiség, radikalizmus, demokrácia. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1992)
III. Elődökről, kortársakról, barátokról - Illyés Gyula
Illyés Gyula Ezzel a névvel sürgősen meg kell ismerkednie a parasztságnak, ha még nem ismeri, mert Illyés Gyula a mi emberünk. Büszkeséggel írhatjuk le, hogy az élő magyar irodalom legnagyobb költője, nekünk, parasztoknak azt jelenti, mint amit József Attila jelent a városi munkásoknak. Nemcsak írói munkásságával tartozik hozzánk Illyés - a parasztokról ír elsősorban -, hanem születése is elszakíthatatlan szálakkal hozzánk köti. Illyés Gyula egy Tblna megyei uradalomból indult ki. Ősei béresek és juhászok voltak. Ennek a fojtott levegőjű, fülledt, nyomorúságos világnak az életét írta meg a Puszták népe című remek könyvében, mely az úgynevezett falukutató irodalom legszebb gyöngyszeme. Valóban gyöngyszemnek nevezhető Illyés könyve az uradalmi cselédekről, mert úgy képződött a mélyben, iszonyú nyomásra, mint tenger fenekén a gyöngyszem. A magyar irodalomban uradalmi cselédekről, a puszták népéről Illyés megjelenéséig nem volt szó. A közönség nem tudott arról, hogy a parasztságon belül még további rétegződéssel külön csoportok is vannak, s a legalsó szinten, szinte már felmérhetetlen mélységben az uradalmi cselédek helyezkednek el. A nagyközönség csak idillikus képekből, a parasztromantika csábító bűvöletéből ismerte meg a hejehujás, piros pruszlikos, bő gatyás, árvalányhajas parasztságot, amelyről azt hitte, hogy nagyon boldog, s teljesen 269