Kovács Sándor Iván szerk.: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból. I. Késő-reneszánsz manierizmus és kora-barokk (Osiris tankönyvek, 2003)
Kora-barokk - Pázmány Péter
KORA-BAROKK 323 keresd”; a legszebb ez: „Szép szónak szárnyát nem szegik”. (József Attiláék jól ismerhették; idézi Brisits Frigyes népszerű Pázmány-breviáriuma, 1933.) Katalogizáló érvelése az általa ösztönzött Lépes Bálintot követi, aki Pázmánynak dedikálta a végső dolgok „tükreit”. Nyéki Vörös pályakezdésében is szerepet játszott, Istvánffyval, Ferenczffyvel kapcsolatban állt. Vajon merre tágíthatok még ösztönzései; kiket ismert és kik olvasták Pázmányt Zrínyi figyelmével? Két Beniczky-vers két Pázmány-prédikáció parafrázisa (Beniczkyt pedig Esterházy Pál imitálja), és a Pázmány-Zrínyi viszony pántjait is tovább kell még feszegetnünk. Élőbeszéd-elevensége, prédikátori retorikája feltárt, de végigolvasták-e a néprajztudomány által pl. már átfésült műveit a személyesség vagy a magyar történelem és a magyar katolikus-protestáns egyháztörténet példái kedvéért? Tállyai Pál 1630. évi magyar Istvánffy-fordítása (még mindig kéziratban!) mennyiben és miként követheti a pázmányi iniciatívákat? Az bizonyos, hogy az ellenreformáció első nagy nemzedékének író-térítői mind őt követték: „hímes szók”, „cifra szók” helyett „erős valóságok”, a cél pedig: a „lelki haszon”. (Vessük ezt össze megint Zrínyivel: professióm nem a poézis, hanem az ország szolgálata.) Amikor Pázmány azt találja megemlíteni a Kalauz elején, hogy „a torpédó nevű tengeri hal, melyet ha kezedbe vészesz, megaluttya [elzsibbasztja] karodat, mint magunk próbálván láttuk”, könnyű Szenczi Molnár- és Apáczai-példákat állítani mellé. A Szent Basilius nyomán ugyanott leírt remora halacska ugyancsak ismert hiedelemexemplum: Molnár Albert és Rimay János is tudja, hogy hatalmas hajókat képes megállítani. Fia Rimay vagy Molnár kinyithatták a Kalauz-1 e lapok táján, el kellett ámulniok a bíboros fordításprózájának ihletett „költészetén”. Az istenérvek sereglésénekakármely „metszettpecsétit” megcsodálhatjukma is. Egyikmegkapóbb, minta másik: az Úr markába szorított tenger hánykódása („Hon az Észak-tenger magában küszködik” tömörítette zseniálisan Zrínyi); a zabszalma és „térdecskéi”; a búzafej „hegyes kalászainak kopjái”; a kisded hangyák fáradhatatlan gondviselése; a méhek bölcs rendtartása. Ennek a biologico-teológiai istenérv-példatámak van összefüggő kortársi párhuzama is: a tudós Apáczaié, teológia nélkül. A Magyar encyclopaedia legolvashatóbb biológiai fejezete nem kevésbé érdekes, de Pázmány bölcseleti tágasságához, áhítatának mélységéhez képest csak tanító-szórakoztató. A régiek hitték mindazt, amit tudós forrásaikban leltek és magyarul összefoglaltak, lett légyen szó ördöghiedelemről vagy élettani csodabogarakról. Amit Pázmány az ördögtől fajzott Lutherről hisz és Bornemisza Ördögi kísírtetei-1 idézgetve kárhoztat (nem szólván róla, hogy Bornemisza mindezt az ördög kísértéseinek tartja), mutatis mutandis azt maga is propagálta a kiugrott barát, Thordai János fausti megkísérlése kellékeit és koreográfiáját ismertetve. Amikor Luther ördöngös haláltusáját beszéli el, még egy személyesen hallott hitelesítő anekdotával is megtoldja a történetet. Pázmány rendületlen hívő: a maga vallásának elsőbbsége, kizárólagos isteni igazsága legfőbb kalauza volt. Ez az ő „szép hierarchiá”-ja. A Kalauz „rendi és summája” elején „az igaz hit” szélsőséges ellenpéldáit elrettentésként említi: „Főrenden való emberrel szólottám, ki azt vitatta [merte állítani], hogy mind török, mind zsidó vallásban üdvözülhet az ember. Tudós úriembert ismértem, ki minekelőtte az igaz hitre térne, arra jutott, hogy Szentírás nélkül, az Aristoteles Ethicá-jít elégségesnek ítélte az emberi tekéletességre.” Az ilyen eltévedt lelkekért harcolt Pázmány, maga is Krisztus katonája, Athleta Christi lévén: „a mi életünk vitézkedés; [...] azért parancsolja Szent Pál, hogy ki-ki úgy fáradjon, mint Krisztus jó vitéze” (A keresztyén vitézek kötelességéiül). Harcait szinte már túlzott sikerrel megharcolta. Nagyszombat környékéről évszázadok múltán (természetesen súlyosabb okokból is) jóval lejjebb húzódott a magyar nyelvhatár, mert akik katolikussá lettek, könnyebben asszimilálódtak.