Lányi András szerk.: Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv (Osiris tankönyvek, 2000)
Környezet és etika - Aldo Leopold: Föld-etika
berellenes felhasználási módjait a mamutok korában, mint a puskagolyókét és plakátokét a motorizáció korában. Az első etikák az egyének közti kapcsolatokat szabályozták, mint például a mózesi Tízparancsolat. A későbbiek ember és társadalom viszonyára vonatkoztak. Az. Aranyszabály1 igyekszik az egyént a közösségbe integrálni; a demokrácia a társadalmi szerveket az egyénhez illeszteni. Nincs azonban még olyan etika, mely az ember a földhöz, az azon élő állatokhoz és növényekhez fűződő viszonyát szabályozná. A föld, akárcsak Odüsszeusz rabszolgalánvai: birtok. A földhöz fűződő viszonyunk ma szigorúan gazdasági: csak jogokat tartalmaz, kötelezettségeket nem. Az etika kiterjesztése az ember környezetének ezen harmadik elemére, amennyiben jól értelmezem a bizonyítékokat, egyszerre evolúciós lehetőség és ökológiai szükségszerűség. Ez a folyamat harmadik lépése. Az első kettőt már megtettük. Egyes gondolkodók Ezékiel és Izajás próféták óta hirdetik, hogy a föld tönkretétele nemcsak gazdaságtalan, hanem rossz is. A társadalom azonban még nem erősítette meg ezt a meggyőződést. Napjaink természetvédelmi mozgalmai az én szememben ennek a megerősítésnek a csírái. Az etikát úgy is tekinthetjük, mint irányító erőt új vagy túlságosan bonyolult ökológiai szituációkban, vagy akkor, mikor a kiváltott hatás olyan későn mutatkozik, hogy az átlagos egyének már nem képesek felmérni a társadalmi hasznosságot. Az. állatokat ösztöneik irányítják ilyen helyzetekben. Az. etika talán születőben levő közösségi ösztön. ALDO LEOPOLD ____________________________________________________________________ A KÖZÖSSÉG FOGALMA Minden eddig kialakult etika egyetlen alaptételen nyugszik: az egyén kölcsönösen összefüggő részekből álló rendszer tagja. Ösztönei arra késztetik, hogy versengjen a közösségben betöltött helyért, az etika viszont arra, hogy együttműködjön (talán éppen azért, hogy legyen, amiért versenghet). A föld-etika csupán annyi újat hoz, hogy kitágítja a közösség határait, hogy beleférjen a termőföld, a vizek, a növények és az állatok - a Föld. Ez. egyszerűnek tűnik: nem dicsőítettük-e már eddig is a földet, a szabadok földjét, a bátrak otthonát? Dehogynem; de pontosan mi, ki az, amit-akit szeretünk? Bizonyára nem a talaj, amit eszeveszetten pusztítunk le a domboldalakról, hogy a folyó elhordja. Nem is a vizek, melyek feladata - a közvélemény szerint - csupán annyi, hogy meghajtsák turbináinkat, hordozzák hajóinkat és elvigyék szennyvizünket. Nem is a növények, melyek egész közösségeit irtjuk ki szemrebbenés nélkül. Nem az. állatok, melyek legpompásabb, legnagyobb képviselőit már jórészt kipusztítottuk. Természetesen a föld-etika sem képes megakadályozni az. életközösségek megváltoztatását, művelését és hasznosítását, de kinyilvánítja, hogy joguk van a fennmaradáshoz, mégpedig - legalább kis területeken - természetes állapotukban. Röviden: a föld-etika megváltoztatja a Homo sapiens szerepét: az. életközösségek lcigázójából azok tagjává, polgárává teszi. Ebben egyszerre benne foglaltatik felelőssége embertársai és az életközösség egésze iránt. 104