Lányi András szerk.: Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv (Osiris tankönyvek, 2000)
Környezet és etika - Leslie Paul Thiele: Természet és szabadság
természet kizsákmányolása és elpusztítása felé tett első lépést a természet erkölcsi és fogalmi cltárgyiasítása jelentette, ami a világ (magasabb rendű, racionális) emberi alanyokra és (alacsonyabb rendű, értelem nélküli) természeti tárgyakra való (kartéziánus) kettéosztásának a következménye. A probléma röviden a fajok közötti megkülönböztetés, az a hit, amely szerint bánhatunk más fajok példányaival olyan módokon, amelyeket saját fajunkkal szemben elfogadhatatlannak tartanánk. A biocentristák rendszerint azt állítják, hogy ha az emberi jogokat kiterjesztenénk a többi fajra is, akkor az ökoszisztémák pusztulása visszafordítható lenne.2 Ezeket a jogokat elsősorban negatív szabadságként fogják fel, amelyek a külső beavatkozástól és bántalmazástól mentes létezést garantálják. A másik oldalon a társadalomközéppontű ökológia kitart amellett, hogy az. emberi életnek sajátos és kitüntetett helyzete van az élővilágban. Véleményük szerint a humanista értékek elárulása, nem pedig maga a humanizmus vezet ökológiai pusztuláshoz. Nem az ész kiváltságos szerepe, hanem a hatalom ellenőrizetlen visszaélései idézték elő a mostani helyzetet. Ahogy C. S. Lewis írta: „Amit az ember természet feletti uralmának nevezünk, az végső soron nem egyéb, mint egyes emberek uralma a többiek felett, a természettől elragadott eszközökkel ”5 A természet feletti uralomra irányuló pusztító törekvést tehát a férfiak és nők társadalmi elnyomásának következményeként, nem pedig okaként kell értelmeznünk. Murray Bookchin szerint „az. emberek mindaddig nem is gondoltak a természet leigázására, amíg uralmuk alá nem kezdték hajtani a fiatalokat, néíket és egymást. Es amíg nem számoljuk fel az uralom minden formáját, nem is számíthatunk arra, hogy sikerül megteremtenünk egy ésszerű, ökológiai alapokon álló társadalmat.”4 Az ökológiailag fenntartható világ megvalósítása érdekében - mondják a társadalomökológia hívei - az. emberiségnek meg kell szüntetnie minden elnyomó társadalmi intézményt, hogy az egyén egy öntudatra ébredő közösség keretein belül korlátlanul gyakorolhassa szabadságát. A társadalomökológia végeredményben a pozitív szabadság maximalizálása mellett voksol, amelyet úgy definiálnak, mint „a minden emberben megtalálható fizikai, intellektuális és morális képességek teljes kibontakozását”.’ 1 la az embereket valóban mindcnckfclett tiszteljük, és társadalmilag és politikailag egyenlőkként kezeljük, az végső soron jóindulatú, nem pedig pusztító kapcsolatot hozna létre a természettel is. A biocentristák azt állítják, hogy a szocioccntristák humanisztikus mozgalma csak azokat a mélyen gyökerező elfogultságokat erősíti meg, amelyeken a természet felett gyakorolt emberi uralom alapul. Ezek az elfogultságok óhatatlanul az uralom igényével fertőzik meg magát a társadalmat is. A szocioccntristák azt állítják, hogy a biocentristák antihumanisztikus mozgalma leértékeli az. emberi életet. Ezért azokat az igazságtalanságokat és egyenlőtlenségeket támogatják (vagy legalábbis semmit sem tesznek ellenük), amelyek máig emberi állapotunk szégyenfoltjai, és elkerülhetetlenül a környezet további pusztulásához vezetnek. A túlnépesedés kérdése jó példa erre. A biocentristák a túlnépesedést általában mint az antropocentrikus hübrisz példáját értelmezik. Az ember túlszaporodása szerintük a földi élettérés erőforrások jogtalan bitorlását jelenti. Az ember gyakorlatilag más élőlényeket foszt meg lakhelyétől és táplálékától. Eszerint tehát népcsségszabályozásra és a természetes élőhelyek védelmére, a művelésbe nem vett területek kiterjesztésére van szükség. A szociocentrikus ökológia ezzel szemben társadalmi kérdésnek, a szegénység és a patriarchális társadalomszerkezet következményének tartja a túl____________________________________________________ TERM ESZETT ES SZABADSÁG 127