Lányi András szerk.: Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv (Osiris tankönyvek, 2000)
A fenntartható társadalom - Garrett Hardin: A közlegelők tragédiája
______________________________ Garrett Hardin A KÖZLEGELŐK TRAGÉDIÁJA A/ atomháború jövőjéről szóló, gondolatgazdag cikket a Wiesner és York1 szerzőpáros az alábbi következtetéssel zárja: „A fegyverkezési versenyben mindkét fél... azzal a dilemmával néz szembe, hogy miközben állandóan fokozza katonai erejét, állandóan gyengíti saját nemzetbiztonságát. Megfontolt szakmai véleményünk, hogy ennek a dilemmának nincs technikai megoldása. I la a nagyhatalmak továbbra is pusztán a tudomány és a technológia szférájában keresik a megoldásokat, akkor az eredmény csak tovább súlyosbítja a helyzetet.” Számunkra itt nem ennek a cikknek a témája (nemzetbiztonság egy nukleáris világban) az érdekes, hanem a szerzők által megfogalmazott konklúzió, nevezetesen az, hogy a problémának nem létezik technikai megoldása. A szaktudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban megjelent fejtegetések implicit és majdnem egyöntetű feltevése szerint a kérdéses problémának technikai megoldása van. A technikai megoldást úgy határozhatjuk meg, mint amely csak a természettudományos technikákban igényel változtatást, és semmilyen vagy csak nagyon csekély változást kíván az emberi értékek vagy az erkölcsök terén. Napjainkban (azelőtt ez nem így volt) mindig kedvelik a technikai megoldásokat. A korábbi jóslatok kudarcai miatt bátorság szükségeltetik annak kijelentéséhez, hogy nincs lehetőség egy kívánatos technikai megoldásra. Wiesner és York merte vállalni ezt a bátorságot; cgv tudományos folyóiratban megjelent írásukban kifejtették, hogy a probléma megoldását nem a természettudományokban kell keresni. Álláspontjukat óvatosan úgy minősítették, hogy „ez a mi megfontolt szakmai ítéletünk”. Hogy igazuk volt-e, vagy sem, azt cikkünkben nem vizsgáljuk. Itt most inkább az emberi problémák azon kategóriájával foglalkozunk, amelyeket „technikai úton megoldhatatlan problémáknak” nevezhetünk, közelebbről pedig e problémák egvikének konkretizálásával és feltárásával. Könnyű bemutatni, hogy ez a kategória nem üres. Vegyük például az amőbajátékot. Gondoljuk végig a „I lógván győzhetek az amőbában?” problémát. Jól tudjuk, hogv nem győzhetek, ha abból indulok ki (a játékelmélet konvencióival összhangban), hogy ellenfelem tökéletesen ért ehhez a játékhoz. Másként fogalmazva, ennek a problémának nincs 219