Lányi András szerk.: Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv (Osiris tankönyvek, 2000)
A természet megértése vagy a megértés természete? - Arne Naess: Az ökológiától az ökozófiáig
Descartes-nak és Galileinek köszönhetjük ezt a megkülönböztetést, amelyhez Newton az Optikában adta támogatását cs tekintélyét. (3) A harmadlagos tulajdonságok fogalmába az összetett érzéki tulajdonságok tartoznak, mint például olyan zenei akkordok, amelyek az erő képzetét a támadó bikára való asszociációval keltik fel, vagy olyan tulajdonságok, mint a szomorú, szép, félelmetes vagy szánalomra méltó. 1 la egv tájról beszélünk, a tágas vagy a szűk is harmadlagos tulajdonságnak számít. Mindegyiknek, többé vagy kevésbé határozottan, Gestalt jellege van (amiről később még szó lesz ebben a fejezetben). Az elsődleges és a másodlagos tulajdonságokat az különböztette meg, hogy előbbieket objektívnak tekintették, függetlennek a befogadó szubjektumtól, míg utóbbiak nem számítottak objektívnak, hanem a szubjektumtól, főleg annak érzékszerveitől függőnek. Ezenkívül az (1) kategóriába tartozókat a valóságban is ottlevőnek, a tárgv részét képezőnek tartották, míg a (2) kategória elemeiről azt gondolták, csak úgv tűnnek, mintha kívül volnának, valójában csupán az elmében léteznek. Úgy képzelték, hogv ez utóbbiakat kivetítjük a természetre: a vadvirágos mező csak az elménkben létezik. Érdekes elképzelés. Odakint tehát csak színtelen atomok léteztek, egészen a 20. századig, amikor is az atomokat elnyelték az elvont matematikai képletek. Thomas 1 Iobbes, a nagy mechanikus is tett kísérletet a kétfajta tulajdonság közti viszony magyarázatára. Úgy gondolta, a tárgvak legkisebb alkotóelemeinek formái felelősek az ízükért, így az édes ízt lassú, körkörös mozgást végző, kerek atomoknak köszönhetjük, a keserédeset tömzsi, négyszögletes atomok vad keringőzésének, míg a savanvűt hosszúkás, négyszögletesek előre-hátra mozgásának. I Iobbes azonban, azon kívül, hogy beismeri, ez színtiszta spekuláció, nem mond többet e bennünk létrejövő igen érdekes oksági viszonyról. A természethez és a környezethez ellenségesen viszonyuló nézetek rendszerint a valóság tényleges/objektív leírásaiként jelennek meg, míg az ellenkező beállítottságokra, a másodlagos tulajdonságokról szóló tanok mintájára, többé-kevésbé esetleges, szubjektív értékítéletekként történik utalás, mint „puszta” érzésekre és benvomásokra. A harmadlagos tulajdonságok, mint például a melankólia, nem lehettek a természet vagva környezet részei, hanem csakis az egyénben voltak elképzelhetőek, így tehát csak a melankólia érzetének a természetre való kivetítéséről beszélhetünk, nem pedig melankolikus tájról. Egy táj lehet 40 négyzetkilométer alapterületű, de nem lehet melankolikus. De miért is állnánk meg félúton? Nehezen érthető, a hosszúság miért nem „kivetítés” eredménye, miért nem származik minden tulajdonság a szubjektumból? Es ha így gondolkodunk, elérkezünk a „magában levő dologhoz.” mint x-hez, amelyről semmit sem mondhatunk, mert minden tulajdonságát a szubjektumtól kapta, aki érzékelése közben „hozza létre” a világot. Ez a nézet, ha hízelgő is, nem tűi tanulságos. Gondolhatjuk ügy, hogy a fenyő illatát nehéz elképzelni szaglószervek nélkül. 1 lógván is lehettek volna szagok a világban a szaglószervek előtt? Valószínűleg hasonlóképpen egyetértene mindenki azzal is, hogy a szemek megjelenése előtt a gleccserek nem lehettek fehérek, az. ég nem lehetett kék, sem az éjszaka fekete, vagy a köd szürke. Oda jutunk, mint amit Fcchncr, a filozófus Nachtansicht der Natúrnak hívott - a természet éjszakai képének, szemben a nappal nyújtott látvánnyal -, formák nélkül, sőt, sötétség nélkül, egy állapothoz, amely semmilyen általunk ismert tulajdonsággal nem bír. Az. atomfizika világá-ARNE NAESS __________________________________________________________________ 62