Lányi András szerk.: Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv (Osiris tankönyvek, 2000)
A természet megértése vagy a megértés természete? - Erazim Kohák: Az ökológiai tapasztalat változatai
AZ OKOLOGIAI TAPASZTA!AT VAIXOZATAI kellene természetközéppontúnak és körnvezctíudüfosnak lennie? Azt hiszem, nem, mert a természetet nem csupán emberek alkotják, hanem minden olvan tevékenységre képes létező is, amelynek valamiféle célja van: a természet így válik értékkel bíró és értelemmel berendezett élővilággá. I la szörnyűségesen hagyományos szavakkal akarnám mindezt megfogalmazni, azt mondhatnám, hogy az intimitásként megtapasztalt természet transzcendentális, és nem csupán az egyén számára adott valóság, aminek értelemmel átitatott berendezése nem csak emberfüggő, még ha öntudatra ébredésünk első pillanata ígv mutatja is be nekünk. A kifejezés, „a természet mint megtapasztalás” persze némileg egyénieskedő. Sokkal szívesebben beszélnék tudatosult természetről, de néhány I Iusserl-rajongón kívül aligha aratnék sikert vele. Edmond Ilusserl szerencséje az volt, hogy már a tudat szó német megfelelője, a Bewußtsein is bőséges alkalmat kínál az etimologizálás számára. Bár maga I lusserl sohasem engedett a csábításnak; azt mondhatnám, hogva Bewußtsein olyan Sem, ami bewußt: olvan Lét, ami tudott, „tudva van”. Az angol consciousness [tudat] ennek a jelentésnek csak halvány emlékeit tartalmazza. De némi szégyentelenséggel és annál több merészséggel kifacsarhatjuk belőle a conscience (= with knowledge [tudással]) etimológiát, s akkor megint a tudott lét végeredményt kapjuk. Minden feltételezett kartéziánus res extensa [kiterjedt dolog], ami an sich [önmagában] imbolyog „ott kint”, arra várva, hogy bevésse magát elménkbe, lényege szerint felfoghatatlan volna: atomok közönséges halmaza, amelyeket csupán tér—idő viszonyok fognak össze. Az, ami van, pontosan mint megalkotott fogható fel csupán - fontos: nem mint „teremtett”, hanem mint megalkotott, mint aminek alkata, „alkot-mánya” van - s a megértés záloga egy céllal rendelkező cselekvő éppen adott jelenléte. A „természet ” mint jelentéssel bíró egész is csupán a minőségi aspektusból értelmezhető; nem mint egy elmélet végterméke, mint „objektív világ”, amit egyedek alkotnak, és amiből a tudatot kivontuk, hanem mint kölcsönhatások egymást átszövő hálózata, amiben a megtapasztalás mint a céllal rendelkező cselekvő tevékenysége szerves elemként működik. Csakis ígv beszélhetünk a természetről mint értelemmel bíró egészről, ahelyett hogy az „ami van” puszta összességének fognánk fel. Ebben az értelmezésben érthető meg a természet -ebben az értelemben van egyáltalán -Bewußt-sein-könt, bensőségesen ismert létezőként, azaz. tudott-ként (tudűf-ként) vagy-házi használatra szánt terminológiánkkal élve -megtapasztalt természetként. Hadd sarkítsam ezt kicsit: a természet mint tapasztalat nem azt jelenti, amit „mi magyarázunk”, szemben azzal, ahogyan a természet „valójában van”. A természet (a maga) valójában tapasztalat ként van. A tapasztalás nem utólag és kívülről valamihez hozzábiggyesztett gondolat, nem az éteri magasságokból alápillantó megfigyelés, de még csak nem is közömbös viasztábla. A tapasztalat, mint William james megállapította, ab initio egy valamiféle valósághoz szorosan hozzátartozó dimenzió: eleve elidegeníthetetlen része bármilyen valóságnak, ami élőlényeket foglal magában. A „természet önmagában” az, amit már elméleti elvonatkozás révén következtettünk ki, éppen az egyetlen eleve adottból, a természetből mint tapasztalatból. Metafizikai meggondolásainkat ezért nem helyezhetjük természettudományos alapokra; a metafizika itt, legalábbis bevezetésként, a természet mint tapasztalat jelentésének és értékszerkezetének gondos leírását követeli meg.2 Vagyis mielőtt értelmesen clgondol-87