Lányi András szerk.: Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv (Osiris tankönyvek, 2000)

A természet megértése vagy a megértés természete? - Erazim Kohák: Az ökológiai tapasztalat változatai

AZ OKOLOGIAI TAPASZTA!AT VAIXOZATAI kellene természetközéppontúnak és körnvezctíudüfosnak lennie? Azt hiszem, nem, mert a természetet nem csupán emberek alkotják, hanem minden olvan tevékenységre képes létező is, amelynek valamiféle célja van: a természet így válik értékkel bíró és értelemmel berendezett élővilággá. I la szörnyűségesen hagyományos szavakkal akarnám mindezt megfogalmazni, azt mondhatnám, hogy az intimitásként megtapasztalt természet transz­cendentális, és nem csupán az egyén számára adott valóság, aminek értelemmel átitatott berendezése nem csak emberfüggő, még ha öntudatra ébredésünk első pillanata ígv mu­tatja is be nekünk. A kifejezés, „a természet mint megtapasztalás” persze némileg egyénieskedő. Sokkal szívesebben beszélnék tudatosult természetről, de néhány I Iusserl-rajongón kívül aligha aratnék sikert vele. Edmond Ilusserl szerencséje az volt, hogy már a tudat szó német megfelelője, a Bewußtsein is bőséges alkalmat kínál az etimologizálás számára. Bár maga I lusserl sohasem engedett a csábításnak; azt mondhatnám, hogva Bewußtsein olyan Sem, ami bewußt: olvan Lét, ami tudott, „tudva van”. Az angol consciousness [tudat] ennek a jelentésnek csak halvány emlékeit tartalmazza. De némi szégyentelenséggel és annál több merészséggel kifacsarhatjuk belőle a conscience (= with knowledge [tudással]) etimoló­giát, s akkor megint a tudott lét végeredményt kapjuk. Minden feltételezett kartéziánus res extensa [kiterjedt dolog], ami an sich [önmagában] imbolyog „ott kint”, arra várva, hogy bevésse magát elménkbe, lényege szerint felfogha­tatlan volna: atomok közönséges halmaza, amelyeket csupán tér—idő viszonyok fognak össze. Az, ami van, pontosan mint megalkotott fogható fel csupán - fontos: nem mint „teremtett”, hanem mint megalkotott, mint aminek alkata, „alkot-mánya” van - s a megértés záloga egy céllal rendelkező cselekvő éppen adott jelenléte. A „természet ” mint jelentéssel bíró egész is csupán a minőségi aspektusból értelmezhető; nem mint egy el­mélet végterméke, mint „objektív világ”, amit egyedek alkotnak, és amiből a tudatot kivontuk, hanem mint kölcsönhatások egymást átszövő hálózata, amiben a megtapasz­talás mint a céllal rendelkező cselekvő tevékenysége szerves elemként működik. Csakis ígv beszélhetünk a természetről mint értelemmel bíró egészről, ahelyett hogy az „ami van” puszta összességének fognánk fel. Ebben az értelmezésben érthető meg a természet -ebben az értelemben van egyáltalán -Bewußt-sein-könt, bensőségesen ismert létező­ként, azaz. tudott-ként (tudűf-ként) vagy-házi használatra szánt terminológiánkkal élve -megtapasztalt természetként. Hadd sarkítsam ezt kicsit: a természet mint tapasztalat nem azt jelenti, amit „mi magyarázunk”, szemben azzal, ahogyan a természet „valójában van”. A természet (a maga) valójában tapasztalat ként van. A tapasztalás nem utólag és kívülről valamihez hozzá­biggyesztett gondolat, nem az éteri magasságokból alápillantó megfigyelés, de még csak nem is közömbös viasztábla. A tapasztalat, mint William james megállapította, ab initio egy valamiféle valósághoz szorosan hozzátartozó dimenzió: eleve elidegeníthetetlen ré­sze bármilyen valóságnak, ami élőlényeket foglal magában. A „természet önmagában” az, amit már elméleti elvonatkozás révén következtettünk ki, éppen az egyetlen eleve adott­ból, a természetből mint tapasztalatból. Metafizikai meggondolásainkat ezért nem helyezhetjük természettudományos alapok­ra; a metafizika itt, legalábbis bevezetésként, a természet mint tapasztalat jelentésének és értékszerkezetének gondos leírását követeli meg.2 Vagyis mielőtt értelmesen clgondol-87

Next