Lányi András szerk.: Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv (Osiris tankönyvek, 2000)
Környezet és etika - Aldo Leopold: Föld-etika
A vadgazdálkodás terén is megtaláljuk ezt a kettősséget. Az A csoport képviselői szerint a vadgazdálkodás terméke elsősorban sport és hús; a termelés mutatói a terítékre került fácánok vagy horogra akadt pisztrángok számadatai. A mesterséges szaporítás éppen olyan elfogadható, mint az állandó vagy az időszakos etetés — ha a költségek megengedik. A B csoport viszont számos ökológiai mcllékkörülménv miatt aggódik. Milyen árat fizetnek a ragadozók azért, hogy az ember többet vadászhasson? Kell-e továbbra is segítenünk betelepített fajok fennmaradását? I fogyan segíthet a vadgazdálkodás az eltűnőben levő fajoknak, például a vadászat szempontjából reménytelenül lecsökkent állományú prérityúknak? Hogyan segítheti a veszélyeztetett ritkaságok - például énekes hattyú, lármás daru - állományainak megerősödését? Kiterjeszthetők-e a vadgazdálkodás elvei a vadon élő növényekre? Számomra nyilvánvaló, hogy itt is ugyanazzal az. A-B ellentéttel állunk szemben, mint az erdészet esetében. A mezőgazdaság hatalmas szakterületén kevésbé vagyok felkészült a szólásra, de úgy tűnik, itt is hasonló megosztottság észlelhető. A tudományos mezőgazdaság lendületesen fejlődött már az ökológia megszületése előtt, így várható, hogy az ökológiai szemlélet terjedése nagyobb akadályokba fog ütközni. A gazdálkodó ráadásul, módszereinek sajátosságaiból adódóan, nagyobb mértékben avatkozik be az. ökoszisztémák életébe, mint az erdész vagy a vadgazda. Reményünk, hogy a modern mezőgazdaság sok problémával küzd, melyek hatásaként új szemlélet van születőben: az organikus (bio)gazdálkodás. A legfontosabb változás, hogy a kilogrammok vagy tonnák nem jellemzik megfelelően az egy gazdaságban előállított táplálékértékct; a termékenyen tartott talajok gyümölcsei nemcsak minőségükben, hanem mennyiségükben is többet érhetnek. Kizsarolt talajokat is kényszeríthetünk mennyiségi termelésre importált tápanyagok visszapótlásával, de ez nem biztos, hogy minőségi termelés is lesz. Ez az elképzelés olyan messzire vezet, hogy a számtalan lehetőség végigkövetését avatottabb toliakra bízom. Az elégedetlenkedők magát biogazdálkodásnak nevező mozgalma, ha néha kultusz jegyeit viseli is magán, fő irányában ökológiai, elsősorban azért, mert rendkívül nagyra értékeli a talaj élővilágának szerepét. A mezőgazdaság ökológiai alapjai éppoly kevéssé közismertek, mint a földhasználat más területeié. Például kevés művelt ember ismeri fel, hogy az elmúlt évtizedek csodálatos technikai felfedezései inkább a pumpát és nem a kutat fejlesztették. Csupán feltartóztatták hektárról hektárra a talajok termékenységének csökkenését. A fenti megosztottságok mindegyikében ugyanazt azt alapvető ellentétet látjuk: hódító ember versus ökológiai polgár; a tudománnyal kardját élesítő, avagy a tudomány lámpásának fényét az univerzumra vető; a földet rabszolgának, avagy a földet mindent magában foglaló szervezetnek tekintő. Robinson Trisztánnak szóló szavait a válaszút előtt álló Homo sapiens mint geológiai időléptékű faj is megszívlelheti: Akár tetszik, akár nein, Király vagy, Trisztán, egyike Az időt álló keveseknek, akik után a világ Másmilyen marad, mint előttük volt. Vigyázz hát, mit hagysz itt! ALDO LEOPOLD _______________________________________________________________ 114