Lázár Guy - Lendvay Judit - Örkény Antal - Szabó Ildikó: Többség - kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből (Jel-kép könyvtár, 1996)
Szabó Ildikó - Örkény Antal: 14-15 éves fiatalok interkulturális világképe
Az, hogy ennek a két személyiségnek a nemzetiségét ilyen kevesen tudták helyesen, első látásra két szempontból is meglepő: mindkettőjük tipikus magyar nevet visel, és mindkettőjük magyar nemzetiségét a tömegkommunikációban való szereplésük, illetve a rájuk való hivatkozások többszörösen megerősítették. Tőkés László esetében pedig - amellett, hogy személyes szerepléseiből is egyértelműen kitetszett, hogy anyanyelveként használja a magyart - hivatali tisztségének jellege és közéleti-politikai tevékenységének tartalma külön is nyomatékosította, hogy magyar. c) Magyarul, de nem Magyarországon Arra a kérdésre, hogy Erdélyben mi az anyanyelve a többségnek, 38 százalék azt válaszolta, hogy a székely, további 30 százalék azt, hogy a magyar, és csak 26 százalék azt, hogy a román. Amikor erre a kérdésre kellett válaszolniuk a gyerekeknek, formailag más típusú kérdésről volt szó, mint az előbbi esetben. Ezt ugyanis - ellentétben Tőkés és Szeles nemzetiségével - meg kellett volna valahol tanulniuk. Ebből a szempontból ez a kérdés valóban ismeretkérdés. Abban azonban, hogy a gyerekek több mint egyharmada azt az alternatívát választotta, hogy a többség „székelyül” beszél, ugyanazt a feszültségredukáló stratégiát feltételezzük, ami Tőkés erdélyi nemzetiségűként való minősítéséhez vezetett. Ha a beszélő nevek, magyar voltuk tényének kommunikálása és Tőkés esetében a magyarsággal kapcsolatos tevékenysége ellenére sem nyilvánvaló a gyerekek jelentős része számára, hogy magyarokról van szó, olyan magyarázatot kell találnunk, amellyel megismerhetjük a látszólagos ismerethiány (a „nem tudom” típusú válaszok), illetve a látszólagos téves ismeret (Szeles esetében az, hogy szerb vagy amerikai, Tőkés esetében pedig, hogy román vagy erdélyi) mögött működő sajátos gondolkozási logikákat. A két közismert személyiségre és Erdély többségi nyelvére vonatkozó kérdéseink formailag ismeretkérdések voltak ugyan, megválaszolásuk azonban a magyarság és az állampolgárság konceptualizálásának és egymáshoz való viszonyuk szerkezetének32 függvénye. Feltételezésünk szerint az előbbi esetben az a - bizonyos értelemben nyilvánvaló - tény, hogy magyarokról van szó, a gyerekek egy része számára nem egyeztethető össze azzal a bizonyos értelemben szintén nyilvánvaló - ténnyel, hogy egyikőjük sem magyar állampolgár. Az utóbbi esetben pedig az a bizonyos 217