Mauss, Marcel: Szociológia és antropológia (Osiris könyvtár - Antropológia, 2000)
Hatodik rész. A test technikái
ban még valóban sokféleséget takart. Tudtam jól, hogy például a járás, az úszás, mindenféle ilyen típusú dolog adott társadalmakra sajátosan jellemző; hogy a polinézek nem úgy úsznak, mint mi, s hogy az én nemzedékem nem úgy úszott, mint a mai nemzedék. De miféle társadalmi jelenségek ezek? „Különféle" társadalmi jelenségek voltak, s minthogy ez a rovat maga a borzalom, sűrűn gondoltam a „különfélékre", legalábbis akkor, amikor kénytelen voltam beszélni róla, de sokszor időközben is. Bocsássák meg nekem, ha a test-technikák fogalmát önök előtt kidolgozva elmesélem, milyen eseteim voltak és hogyan tudtam világosan megfogalmazni az általános problémát. Tudatos és tudattalan eljárások soráról van szó. Először is, 1898-ban, kapcsolatban álltam valakivel: neve kezdőbetűit még ma is tudom, de teljes nevére nem emlékszem. Lusta voltam visszakeresni. Ő szerkesztett egy kitűnő cikket az „Úszás"-ról a British Encyclopaedia 1902-es, akkoriban készülő kiadásához. (A két későbbi kiadás „Úszás" szócikke már nem lett olyan jó.) Felmutatta számomra a kérdés történeti és etnográfiai érdekességét. Kiindulópont, megfigyelési keret lett. A továbbiakban - én magam is észrevettem - tanúja voltam az úszástechnika megváltozásának a saját nemzedékem korában. Egy példa tüstént a dolgok sűrűjébe vezet minket, pszichológusokat, biológusokat és szociológusokat egyaránt. Hajdanán akkor tanítottak meg minket alámerülni, amikor úszni már úsztunk. És amikor megtanítottak lemerülni, csukott szemmel kellett csinálnunk, azután kinyitni a vízben. Ma a technika épp a fordítottja. Az egész tanulás azzal kezdődik, hogy hozzászoktatják a gyereket nyitott szemmel a víz alatt lenni. így, mielőtt még úszni tudnának, főként azt gyakoroltatják velük, hogy uralkodjanak a szem veszélyes, de ösztönös reflexein, legelőször is megbarátkoztatják őket a vízzel, eloszlatják a félelmeiket, egyfajta biztonságérzetet teremtenek, megválogatják a leállásokat és a mozgásokat. Van tehát a lemerülésnek és a lemerülés megtanításának egy-egy olyan technikája, amit az én időmben találtak ki. S látják, hogy bizony technikai oktatásról van szó, s hogy éppúgy, mint minden technikának, az úszásnak is van inasiskolája. Másfelől, a mi nemzedékünk itt egy teljes technikaváltás szemtanúja volt: láthattuk, hogyan lépnek a crawl [gyorsúszás] különféle módozatai a vízből kidugott fejjel történő mellúszás helyébe. Ráadásul eltűnt az a szokás, hogy az ember nyelje-köpje a vizet. Az úszók az 426