Mérei Ferenc: Lélektani napló (Osiris könyvtár - Pszichológia, 1998)
I. Az utalás lélektana
Még egy példát a magyar irodalomból. A jellegzetes összetevők mellett ebbe a látomásba még egy utalás is belejátszik, amely a nemzedék közös történeti élményeit idézi fel: „Hahó, éjszaka van - Zúgó vadonban őrület-éj - Hahó, ez itt a váli erdó':- Magyar árvaság, - Montblanc-sivárság, - Éji csoda és téli veszély. - Hahó, a lábam félve tapos: - Amott jön Gina és a költő- És fölzendül a vad iharos. - Csontteste vakít - A nagyszerű vénnek..." Végül említsük meg a lappangó lelkit felidéző irodalmi alakzatok közül a szócsipkéket, a szóhangulat játékát, amely hol a kényszermechanizmus „horror vacui" érzését, hol a gyermeki bájt vagy szorongást, hol a rituálék díszét és ünnepélyességét, hol pedig a hangzás és tartalom kontaminációját kísérő paranoid sejtelmességet sugározza a kontextusra. (Példa: a „horror vacui" szorongásos idézésére az „Ulysses" zárómonológjának a szójátéka, a gyermeki báj és szorongás hangulati felkeltésére Weöres „Csiribiri"-je, a rituálék sugárzására Babits „Danaidák"-ja, hangzás és tartalom kontaminációjára pedig József Attila szépséges szócsipkéjéből: „Nép rozsa ring a rózsában, rege, róka, ejtem, kasznár szíve káposztában, rege, róka, ejtem". * A modernizmus stílusformájában gyakran találkozunk annak a jelenségnek különféle változataival, amelyet utalásnak nevezünk. Találkozunk közvetlen utalásokkal, amelyek egy-egy kis csoport konkrét élményét vagy élménykörét helyettesítik, és annak hangulatát idézik fel („öles kondérban főz babot" - egyébként József A. nem egy részletét csak Jolán vagy a kortársak utalásmagyarázatával értjük meg). Még gyakrabban bukkanunk olyan utalásokra, amelyek nagyobb egységnek - nemzedéknek, rétegnek, társadalmi osztálynak - a jellegzetes élményét képviselik. Ezek az utalások legtöbbször nagy drámai erővel fejezik ki a történelmi élményekhez tapadó roppant indulati feszültséget. Gondoljunk itt Radnóti verseire: „És még se hagyj el karcsú Ész, ne éljek esztelen, ne hagyj el meggyalázott, édes Értelem..." (Franciaország hitleri lerohanásakor, Párizs elfoglalása után érezték az egyívásúak, szorongva és vívódva, hogy a ráció szülőföldjét 60