Mérei Ferenc: Lélektani napló (Osiris könyvtár - Pszichológia, 1998)

I. Az utalás lélektana

veszítjük el); „míg hűl a szilvalekvár" (a munkaszolgálatok és a koncentrációs táborok magyar meggyötörtjeiben felidézi a szelíd idill gazdag és változatos vágyának élményét). Találunk ilyen drámai történeti utalásokat Adynál is, noha Ady költésze­tében a korrespondenciák sűrítések, áttételek, látomások majd­nem mindig szimbolikusak és nem utalásosak. De gondoljunk a „Kétféle velszi bárdok" vagy a „Margita" aktuális utalásaira. Ezek az Ady-példák már átvezetnek a következő jelenségvál­tozathoz, mert inkább abba tartoznak. Akis élmény közösségekhez és a történeti élmények egyívású átélőihez szóló utalások mellett gyakoriak a közös műveltség­anyagon nyugvó utalások. A közös széles körű ismeretanyag egy-egy mozzanatát emelik ki, hogy ezzel az egész körhöz tapadó közös érzelmi-indulati-hangulati színezetet felidézzék. (Vigyázat! az irodalom telítve van műveltségi elemek idézésé­vel, de utalásnak ezt csak akkor tekintjük, ha az adott ismeret­kör élményértékű, s így a közvetlen átélés hangulatával szí­nezett. Legjobb példánk erre a „Kétféle velszi bárdok"-on kívül Illyés már idézett „Bartók" verse, az utalások valóságos pél­datára. Indítása: „»Hangzavart«? - Azt: ha nekik az, ami ne­künk vigasz!" - utalás a nemzedék nagy élményeire. Később „Anyánk a halott - a búcsúzét ne operett zengje" - tárgyi ismeretről van szó, azoknak szól, akik erkölcsi felháborodással, nemzeti és humánus megbotránkozással szemlélték az operett- Budapestet, amelynek nem Bartók, hanem Zerkovitz, nem Jó­zsef Attila, hanem Bus Fekete László kellett, és slágerzenétől harsogott a nagy nemzeti drámák óráiban. Véget nem érne a közönyösek bűnlajstroma, a kirekesztettek panasza, a nemzeti siralmak felsorolása, amit ez az utalás váltott ki az átélőkből; s ez az egyetlen sor is a „gravámen"-ek hagyományos szikrázó indulatait idézné fel. Mindezeket az utalástípusokat különféle arányokban és kü­lönféle jelentőséggel megtaláljuk a modern stílusirányokban. Főként három ábrázolási (illetve kifejezési vagy érzékeltetési) módszer az, amelyben az utalások elsődleges szerepet játsza­nak vagy játszhatnak: 1. a rejtett közlés, a cinkosság; 2. a motí­vumjáték; 3. a réteges szerkezet. Elemezzük e három módszert, az utalás irodalmi alkalmazá­sának e három jellemző keretét. 61

Next