Mérei Ferenc: Lélektani napló (Osiris könyvtár - Pszichológia, 1998)
I. Az utalás lélektana
veszítjük el); „míg hűl a szilvalekvár" (a munkaszolgálatok és a koncentrációs táborok magyar meggyötörtjeiben felidézi a szelíd idill gazdag és változatos vágyának élményét). Találunk ilyen drámai történeti utalásokat Adynál is, noha Ady költészetében a korrespondenciák sűrítések, áttételek, látomások majdnem mindig szimbolikusak és nem utalásosak. De gondoljunk a „Kétféle velszi bárdok" vagy a „Margita" aktuális utalásaira. Ezek az Ady-példák már átvezetnek a következő jelenségváltozathoz, mert inkább abba tartoznak. Akis élmény közösségekhez és a történeti élmények egyívású átélőihez szóló utalások mellett gyakoriak a közös műveltséganyagon nyugvó utalások. A közös széles körű ismeretanyag egy-egy mozzanatát emelik ki, hogy ezzel az egész körhöz tapadó közös érzelmi-indulati-hangulati színezetet felidézzék. (Vigyázat! az irodalom telítve van műveltségi elemek idézésével, de utalásnak ezt csak akkor tekintjük, ha az adott ismeretkör élményértékű, s így a közvetlen átélés hangulatával színezett. Legjobb példánk erre a „Kétféle velszi bárdok"-on kívül Illyés már idézett „Bartók" verse, az utalások valóságos példatára. Indítása: „»Hangzavart«? - Azt: ha nekik az, ami nekünk vigasz!" - utalás a nemzedék nagy élményeire. Később „Anyánk a halott - a búcsúzét ne operett zengje" - tárgyi ismeretről van szó, azoknak szól, akik erkölcsi felháborodással, nemzeti és humánus megbotránkozással szemlélték az operett- Budapestet, amelynek nem Bartók, hanem Zerkovitz, nem József Attila, hanem Bus Fekete László kellett, és slágerzenétől harsogott a nagy nemzeti drámák óráiban. Véget nem érne a közönyösek bűnlajstroma, a kirekesztettek panasza, a nemzeti siralmak felsorolása, amit ez az utalás váltott ki az átélőkből; s ez az egyetlen sor is a „gravámen"-ek hagyományos szikrázó indulatait idézné fel. Mindezeket az utalástípusokat különféle arányokban és különféle jelentőséggel megtaláljuk a modern stílusirányokban. Főként három ábrázolási (illetve kifejezési vagy érzékeltetési) módszer az, amelyben az utalások elsődleges szerepet játszanak vagy játszhatnak: 1. a rejtett közlés, a cinkosság; 2. a motívumjáték; 3. a réteges szerkezet. Elemezzük e három módszert, az utalás irodalmi alkalmazásának e három jellemző keretét. 61